Hiszek a mesékben. Ez azt jelenti, hogy a történeteknek komoly jelentőséget tulajdonítok, tartozzanak bármilyen mitológiához vagy valláshoz, általuk olyan magatartásformák, igazságok, és tudatalattiból táplálkozó tapasztalatok öltenek formát, amit az ember születésétől kezdve keres, hallgat, és magába szív. Felnőttként is.
Na most kitaláltam, hogy szeretnék jobban elmerülni a mítoszok világában, elsőként a skandináv/északi (germán) mitológiában, amit jelentősen megkönnyít a tény, hogy az egész rendkívül hiányos, és ebből kifolyólag nagyon rövid, továbbá a popkultúra is alaposan át van itatva vele, gondoljunk csak a Gyűrűk Urára, a Thor filmekre és képregényekre, vagy a WoW-ra. Az északi istenek kalandjait és ismert motívumait, mint a Valhalla, a Ragnarök vagy a Yggdrasil világfa az ún. Edda-énekekből, illetve a prózai Eddából ismerjük (ezeket keresztény történetírók jegyezték le a 13. században), de az egész úgy ahogy van, belefér egy háromórás Youtube videóba. Az ismerkedést is azzal kezdtem (Wun-Wun csatornája), aztán eszembe jutott Neil Gaiman alig 200 oldalas kis könyve, amiben egyszerűen újrameséli a történeteket.
Imádom Gaimant, a művei nem csak szórakoztatóak és aktuálisak, hanem komoly irodalmi értéket is képviselnek, sok divatos szerzővel ellentétben az ő munkássága szerintem simán a világirodalmi kánon részévé válhat - de ezt nem az Északi mitológia alapján írom. Az író ezúttal "csak" a szöveget modernizálta, miközben alázatosan követte az alapműveket, amik olyanok, mint a jó mesék: mindig jó újra találkozni velük. Viszont adja magát a kérdés, hogy miről szólnak ezek a történetek? Én azt hiszem, hogy leginkább a természet kegyetlen erejéről. Az ERŐ kíméletlen, pusztító, és mindenek feletti, teremtő képességéről, aminek mi is a birtokában vagyunk. Messzire jutottunk ugyan a régi idők nagy hőseinek nyers cselekedeteitől és érzelemvilágától, az alapvető létbiztonság kényelmesebbé és tompábbá tett minket, de békésebbé vagy boldogabbá nem, ugyanazok a vad érzelmek mozgolódnak bennünk is, és legyünk akármilyen bölcsek, bátrak, vagy ravaszak végül ugyanúgy meghalunk, mint Odin és fiai.
A rengeteg cselszövés, átverés, és alakoskodás, ami ezeknek a történeteknek a vissza-visszatérő eleme, végül mindig igazsághoz vezet, tűnjenek bármilyen értelmetlennek is, valójában nagyon is következetesek. Loki a sok csínytevésért nagyon kemény büntetést kap. Odin azért hal meg, mert félte a halált. Az istenek bukását tehát maguk az istenek idézik elő - a saját zabolázatlan erejük pusztítja el őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.