Dani Áron | Válogatott cikkek

Az új Terminátor pont olyan, mint amilyennek az előzetesekben mutatta magát: buta, ötlettelen, felesleges bőrlehúzás, de még csak nem is a látványos fajtából, és a tetejébe nagyon öreg is. (24.hu)

A Terminátor első két része egyaránt kultusz-film, ezzel nem is vitatkoznak túl sokan, egyértelműen az akciófilmek legjobbjai. James Cameron nagyszerű duplája után azonban a harmadik Terminator már csak egyszerű iparosmunka volt, hiányzott belőle az első két rész vagánysága, emlékezetes akciójelenetei, és humánus többlettartalma is. A negyedik, félig reboot-szerű folytatás alkotói, már felismerték, hogy a franchise-t új irányba kellene vinni (már amennyiben ragaszkodunk egy újabb bőrlehúzáshoz), és a posztapokaliptikus hangvétel adta is magát, miközben - az egyébként kétes hírnevű - McG szállította a jól megkoreografált akciókat. Ezzel együtt azonban a stúdió lemondott arról, hogy igazi Terminátor-mozit készítsen, csak egy látványos posztapokaliptikus filmet sikerült letenni az asztalra, gyilkos robotokkal. A gagyi akciókkal, papírmasé dialógusokkal és marketingesek által castingolt színészekkel operáló TV-sorozat pedig igazából még említésre se mélt.

A Terminátor sajnos a 80-as évek szülötteként sosem tudott igazán jól működni a VHS-korszak lecsengése után, és ezt James Cameron olyannyira jól tudta, hogy idejében le is lépett a fedélzetről. Hollywood azonban a mai napig nem nyugodott bele, hogy az egykori kasszarobbantó brandjük ma már nem érdekli az embereket, miközben Schwarzenegger is nehezen viseli, hogy a közönség már nem kíváncsi a megöregedett akciósztárokra. A Terminator Genisys ennek a szomorú önámításnak a terméke.

Az egyik legnagyobb baj, hogy a film kényszert érez rá, hogy folyamatosan reflektáljon Schwarzenegger korosodására. “Öreg vagyok, de azért vagyok.” Ez a fajta önreflexió remekül működött az Erőnek erejével-ben, de itt ugyanolyan nevetséges és erőltetett, mint az öregedő Terminátor koncepciója (ja tényleg, mivan?). A történet nem kevésbé bugyuta, ahelyett hogy jótékonyan átsiklana saját visszásságai fölött, szándékosan felhívja rájuk a figyelmet: nem elég egyszer visszaküldeni valakit az időben, hanem még korábbanra is vissza kell küldeni egyet, de ennyi erővel 1800-as évekbe is visszaküldhetnének valakit, hogy meggyilkolják az ellenállás vezetőjének ük-ük apját, és így tovább…

Ezek persze csak bosszantó apróságok az igazi problémához képest, nevezetesen hogy a Salvation “univerzumtágító szándéka” után az alkotók megpróbáltak visszakanyarodni az első két részhez (eleve kudarcra ítélt próbálkozás), és megismételni annak témáit – mindenféle újdonság, ötlet, és vagányság nélkül. Az első részben Sarah és Kyle bimbózó szerelme jelentette az érzelmi azonosulást, ami itt jóval kevésbé működve köszön vissza. A két karakter persze ezúttal is egymásba habarodik, de ezt  a románcot valójában semmi sem indokolja, ugyanolyan erőltetett, mint Schwarzenegger szerepeltetése vagy maga a történet, és erről ugyanúgy tehet a gyenge script, mint a karakteridegen casting – Sarah Connor ugyanis tudniillik egy kisportolt amazon, az angyal arcú Emilia Clarke viszont még futni sem nagyon tud normálisan.

Nem kevésbé zavaró, hogy John Connort már negyedszerre játssza el egy új színész, pedig nem egy James Bond vagy Superman, akit karakteres ismertetőjegyei tennének halhatatlanná. A borzalmas castingon pedig az sem segít, hogy Schwarzenegger visszatért, mert hát tényleg öreg - és alacsony. Ennél azonban sokkal bosszantóbb, ahogy a film a második rész főmotívumát próbálja visszamelni a sorozatba. A Terminátor 2 túl azon, hogy egy piszok látványos blockbusterként funkcionált, végig azzal foglalkozott, hogy egy fiatal kamasz miként próbál megbírkózni a környezetében uralkodó káosszal, és hogy ehhez egy robothoz kezd el érzelmileg kötődni, aki Terminátor létére mintha ugyancsak átmenne némi karakterfejlődésen, így a zárójelenetben joggal könnyezte meg mindenki. A – teljesen mű szerelmi szál mellett – a Terminator Genisys is szeretne bemutatni egy hasonlóan megható kapcsolatot, amiben a Terminátor apaszerepben tűnik fel, de az alkotóknak egész egyszerűen semmi ötlete nem volt rá, hogy két CGI effekt-halmaz között hogyan mutassák be, domborítsák ki a Terminátor és Sarah kapcsolatát. Egyszerűen elhangzik, hogy a Terminátor szerette a lányt, és kész, hülye aki nem azonosul a szereplőkkel.

Az az eddigiekből is kiderült, hogy az új film súlyos impotenciában szenved, mind a karakterek, mind a történet terén, de amit akció címén történik, az még kiábrándítóbb. Nem vádolhatjuk megalomániával, bár a magamutogató CGI-vel rendesen telepakolták a filmet, de olyan ötlettelen és suta lövöldözések követik egymást, amik már 20 éve is cikik lettek volna, legutóbb a Robotzsaru remake próbálkozott hasonlóan felejthető akciókkal. A 84-es vagy a 91-es Terminátor két perc alatt kivégzett volna mindenkit ebben a filmben, de még a 2001-es is – és mi is akkor jártunk volna a legjobban