Fúúúúúúú. Én nagyon féltem ettől a borsodi nyomorpornó alapfelállástól, de a Larry nem csak ahhoz képest jó, hogy egy magyar szociodráma, hanem önjogán is kurvajó. Nem lövöm le a végét, de azt elmondhatom, hogy megadja a katarzist, hősnek én ennyire még nem szurkoltam, óriási ez a teljesítmény, papíron és színészileg egyaránt.
Annyira jól sikerül bemutatni a közeget és a lehetőségeket, apró elkapott pillanatok, de semmi nyomasztás, nulla szájbarágás, nulla entellektüel sejtetés, aranyközépút végig, és nincs benne egy másodpercnyi fölöslegnyi játékidő se.
Vilmányi Benett zseni dadogó rapperként, de Thuróczy Szabolcs karaktere is ritka erős, az apa-fia kapcsolata azért is rendkívül izgalmas, mert mindketten az elfojtott dühükkel küzdenek, csak éppen teljesen máshogy. És a végére Anna Szandtner kevésbé szembetűnő, de annál jelentősebb átlényegülését is ki kell emelni, egy lenőtt hajú, műkörmös, tetovált szemöldökű prolit alakít, mégis majd belé lehet szeretni, pedig az elején még azzal játszik a film, hogy valami fonosz mostohát fog hozni. De nem, ez egy sokkal életszagúbb mozi. #hajrálarry!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.