Tökéletes. Csak elindítottam, de olyan megkapóan feszült a hangulata a sok kimondatlan érzelemtől és gondolattól, ez nagyon ritka, hogy ennyire tapinthatóvá váljon a letagadott valóság. Sajnos kicsit az én életemről is szól a film, pszichológiailag olyan tűpontos, ahogy a szülők kiutat keresnek, de csak káoszt találnak, és bár a befejezés nem ringat hamis happy endbe, valójában jó vége van: keserű leckék árán, de mindenki felnőttebb lett kicsit.
Az angol cím is olyan találó, kár hogy ezzel szemben a magyar abszolút semmitmondó. Nem mintha ez sokakat zavarna, elkallódott gyöngyszem ez a film, amit nem sokan láttak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.