Dani Áron | Válogatott cikkek

Hát, ez is olyan, hogy senki se kérte, senki se várta, aztán meg mégis milyen jó, hogy lett (Sicario 2 volt még hasonló nekem pár éve). Úgy látom rengetegen egyáltalán nem tudtak mit kezdeni már alapból a létezésével se.

Én úgy látom, hogy ebben a filmben rengeteg a meló, sok-sok elem visszaköszön ugyan, de csöppet sem utánérzés, mer máshogy kinézni (zöld helyett kékben és sárgában úszik a film, mások a koreográfiák is), de mégis illeszkedik a trilógiához. Igazából nem is tudok mondani hasonló, megkésett folytatást, ami ennyire jól kezeli, hogy valami régi sikernek a leporolt 2.0-ja.

A metakommentár is azért működik, mert önazonos, a Mátrix eddig is meta volt, nem kellett erőlködni, adta magát. Én már nagyon unom a hollywoodból ömlő önreflexiókat, ami pár éve még szórakoztató volt, ma gyakran megöli a drámai történetmesélést. A Mátrix viszont működik.

Öcsém nem jött, mert az Eredetet nézte a párjával. Milyen vicces, tulajdonképpen ugyanaz a két film, csak Nolan érzelmileg nem húz be, Neo és Trinity viszont igen. Azt is szuperül megoldották, hogy Morpheus és Smith ügynök ne hiányozzanak, áttételesen itt vannak, de érthető, hogy miért mások.

Minden tetszésem ellenére azért nem akkora baj, hogy a film bukott. Pont jó így egymagában, nem ordít folytatás után. Kár, hogy akciófilmként nem tud jobb lenni, akkor kaphatna maxot is, és a finálé is emlékezetesebb lenne - de a szerelmi csúcspont azért így is katarzis. Megértem azt is, ha valaki nEm tud mit kezdeni ezzel a rózsaszín romantikával a korábbi részek ércessége után.

Két dolog tetszik még nagyon: az egyik, hogy a sok metázás ellenére ez a film szerintem elég visszafogott, nincs kényszere, hogy minden übercool legyen benne. A másik, hogy igenis hozzátesz ehhez a világhoz: az egész kiválasztott dolog zárójelbe kerül, és az egymásba vetett hit kerül fókuszba. Világmegváltás helyett az egyéni érdek (ami hozza magával az előzőt is). Lehet hogy a narratív minta változatlan (mikor nem az?), de nem mondanám önismétlőnek.