Blaszfémia-e az Istent embernek ábrázolni? Nem tudom, de 2020-ban ez talán nem is olyan fontos, nem? Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy aki nem részesül vallásos neveltetésben, vagy nincs olyan mélyen átitatva az evangéliumi szellemmel, annak az ilyen megközelítések sokkal könnyebbé teszik a keresztény tanok felfogását, befogadását, mint az emelkedett hegyibeszédek a Ben Hur-ból, meg a többi tipikus Jézus-ábrázolások.
A film a kettőségről szól, és az ember élete is a kettőségről szól, így nekem nyilvánvalóan nagyon tetszik ez a feldolgozás, és örülök, hogy lehet erről szabadon gondolkodni, elmélkedni, majd ezt leírni és később filmet is forgatni belőle. Kifejezetten képmutatónak tartom azokat, akik felháborodtak 88-ban. Ugyanakkor meg is értem őket, hiszen a kérdés jogos: szólhat-e Isten lénye, a fiának története, egy dogmatikus kinyilatkozás, tehát kicsit rövidebben, szólhat-e a bizonyosság a kettőségről? Hiszen ha igen, az már nem bizonyosság, nem?
Nos, akiben sok a hit, annak ez nem kérdés. De a film se nekik készült. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.