Dani Áron | Válogatott cikkek

Berci története úgy kezdődik, hogy rákkal diagnosztizálják, de a tanulmányaiba kapaszkodva legyőzi a gyilkos kórt, majd rákap a futás szeretetére. Már-már tipikus népmesei sztori az övé, ahol a legkisebb kisfiú sárkányokkal és démonokkal viaskodik a királyságért és a hercegnő kezéért. Szeretjük ezeket a történeteket, mert végtelenül igazak: legyen az ember bármilyen esetlen és gyarló, megvan bennünk az akarat és a bátorság, hogy vállaljuk a küzdelmeket, merjünk jobbak, többek lenni, s ha kell, néha veszíteni is.

Ki tudja milyen ember lenne ma Berci, ha nem támad rá a rák? És ki tudja milyen emberek lennénk mi, ha nem viaskodnánk a saját terheinkkel? Táplálkozunk egymás történeteiből, és ha egy történet nagyon mélyen érint, az bennünk is változásokat indíthat, ezért szuper dolog, hogy Berci egy szélesebb közönség elé is kiállt a sajátjával. Látszik a befektetett munka, amiről egy éve még csak beszélgettünk, az itt van, létrejött, kézbe lehet venni, óriási dolog, megsüvegelendő teljesítmény, az írás eleve nem könnyű dolog, hát még a többi, ami ezzel jár.

Végigolvasva mégis úgy érzem, hogy ez Berci történetének még csak az eleje. Sok mindennel szembenézett, de még várnak rá karcosabb felismerések is. A gyermekkorának és a családjának a története, ami a haláltól sem mentes. A rák története, aki bekopogott és mindenkit próbára tett. Vagy a hit megtalálásának és növekedésének a története. Sok-sok apró történet, amiről a könyvben is szó esik, de még nem került elmesélésre. A felszín alatt várakoznak, hogy felfedezzük őket, és ez milyen szépen egybecseng Berci hivatásával, ami ugyancsak a felfedezésről szól. Orvosbiológiai mérnökként most is éppen azt kutatja, hogyan tud segíteni másokon? A részletekért olvassátok el a könyvét…