Az a baj a popkultúrával, ami egyben a legjobb is benne: nem kell hozzá sokat tudni. Marilyn Monroe-t mindenki ismeri, Warhol szitanyomatai úton-útfélen visszamosolyognak ránk, de tudunk róla mondani bármit azon kívül, hogy beszökdösött Kennedyhez? Ő számunka csak szimbólum, nem hús-vér ember. A legtöbben azt sem tudjuk mivel foglalkozott egyáltalán? Színésznő volt, vagy csak egy fotómodell, aki szerepelt filmekben? Egy butuska naíva? Üres celebritás, a filmgyárak terméke, vagy öntudatos, befolyásos nő, aki a idővel már maga választhatta a szerepeit is? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, amiért nekivágtam a szőke szexbomba filmográfiájának.
Monroe már a No.1 Playboy címlapos nagy berobbanása előtt egy sor élvonalbeli hollywoodi rendező (John Huston, Howard Hawks, Joseph L. Mankiewicz, Fritz Lang) filmjében kapott kisebb-nagyobb szerepeket, aztán következtek a szőke komikát kidomborító klasszikusok, a Szőkék előnyben (hibátlan vígjáték, többek között okosan legitimálják benne az golddiggerséget, és van benne egy találó Monroe-paródia is) és a két Billy Wilder film, a Van, aki forrón szereti (a "szerepcserés" komédiák ősatyja), és a Hétévi vágyakozás (ebben játszódik az ikonikus jelenet, mikor a szélcsatorna felfújja Monroe szoknyáját).
Ezek szórakoztató filmek, szorult beléjük némi bújtatott társadalomkritika is, viszont mind ártalmatlan semmiségek Monroe utolsó filmje, a Kallódó emberek mellet (a színésznő nem sokkal a premier után lett öngyilkos, az árvasorsból fakadó végletes szeretethiánnyal végül nem sikerült megbirkóznia). Bár a filmnek jó vége van, elég nyilvánvaló, hogy Monroe saját magát alakítja benne (bár nemcsak ő). A forgatókönyvet ugyanis a harmadik (ex)férje írta: Arthur Miller a modern, gépiesített világban boldogulni képtelen macsó férfiak történetébe illesztette be volt felesége valós személyiségét, az éteri nőt, akiért epekednek a férfiak, akitől megváltást várnak, mégsem képesek megszerezni, megtartani, megérteni, vagy egyszerűen csak kiismerni és szeretni. Egyszerre elégikus siratása ez egy letűnt kornak, és szerelmi vallomás a gyengébbik nemhez - érdemes megnézni, elfeledett gyöngyszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.