Ez a film nem csak az egyik legjobb háborúellenes film, hanem az egyik legjobb film a képmutatásról is. E szerint a dicsőség ösvényei a becsületesség mentén vezetnek. A cím persze kettős, pont a tisztek becsvágyára céloz, amit hazafiasság zászlaja alatt művelnek, és tulajdonképpen az egész filmet az ilyen kettőségek határozzák meg.
Remek párdarabja az Acéllövedékeknek, amiben viszont szerintem nincsenek állítások, inkább csak tagadások. Itt azért van egy józan főhősünk, a mindig márvány merev Kirk Douglas, aki ugyancsak nagy kettőséget él meg: a fő célját elbukja, a felelősségrevonás már sovány vígasz, de ahogy a dolgot viseli, abban van dicsőség, hősiesség, pátosz - szóval minden olyan, ami a filmtől egyébként idegen. Remek játék ez a film. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.