MI TÖRTÉNT? • Magyarországon pár éve óriásit robbant a képregénykiadás, már nem csak Gardield-ot meg Pókembert lehet kapni, hanem felnőtteknek szóló kultikus rétegcuccokat is. A TRANSMETROPOLITAN az egyik nagy klaszikus, és két dolgot kell róla tudni.
Az egyik, hogy gyomorforgatóan obszcén, trágár és erőszakos, nagyon cinikus és sötét, tiszta Black Mirror. Egy olyan ultraliberális jövőben játszódik, ami már rég túllépett a genderideológiákon: itt már bárki állattá vagy ufóvá operáltathatja magát, büntetlenül válogathat a legkülönbözőbb drogok vagy szexuális szolgáltatások között, óránként születik új vallás, a reklámokat az agyadba sugározzák, és ha kedved van, bármikor áttöltheted a tudatodat egy fiatalabb testbe. Én mondtam, hogy Black Mirror!
A másik, hogy ez egy szatíra, tehát nekünk, nagyvárosi, kozmopolita olvasóknak akar görbetükröt tartani, és ezért van benne minden 300-szorosan túlpörgetve. Nekem ez a része kevésbé tetszik, megúszósnak érzem az árnyalatok hiányát, de ami nagyon működik, az a főhős. Spider egy ellenszenves, nagyképű, se@%fej, aki az Igazság felkent lovagjaként gyártja a hatalmat leleplező újságcikkeket, miközben kimondja, amit te nem mersz. Legalábbis ezt állítja magáról, pedig sokszor csak spekulál és manipulál (“Az újságírás fegyver, és én vagyok a golyó!”), véleményeket és feltevéseket írva a gonzót állítja be tényfeltárásnak, és ezzel ugyanúgy belesimul abba a szétcsúszott és reménytelen társadalomba, amit annyira utál, mint a kötet többi agymosott zombi karaktere. Warren Ellis író tehát nem csak a világról van nagyon rossz véleménnyel, hanem szerintem az újságírásról is, még ha ez utóbbi kevésbé nyilvánvaló is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.