Az új Thor film Jason Aaron epikus, nagyjából hét éves történetfolyamából csipegetett össze pár motívumot, ennek a jelentékeny része nálunk is folyamatosan megjelenik. Érdemes olvasni őket. Thor rögtön a széria elején akkora fenyegetéssel találja szembe magát, amihez kevés, fiatal- és öregkori énjére is szükség van a győzelemhez. Ez a három idősíkos ugrabugrálás később kicsit háttérbe szorul, van hová váltogatni akkor is, mikor a Kilenc Birodalomban egymás után ütik fel fejüket a különböző bonyodalmak, és a Thor címen is ketten, majd még hárman is osztoznak, hogy aztán a legvégére minden szál összeérjen, és egy mindent eldöntő monumentális csatában csúcsosodjon ki a Thor legendárium.
Na most egy Taika Waititi-től nyilván nem várhatta senki, hogy ezt az epikus hangvételt át tudja ültetni a filmvászonra, hiszen Waititi koncepciója épp a parodisztikus hangvételben rejlik, Thor a játékidő nagy részében egy Csupasz Pisztolyba illő idióta - épp ezért ért kellemes meglepetésként, hogy a Szerelem és Mennydörgés a fontos pillanatokban képes komolyan is venni magát, és szőrszálborzolóan drámai lenni. Persze nem annyira, mint Jason Aaron képregényeiben, ahol egy olyan sajátos életút rajzolódhat ki az olvasók előtt, melyben az Isten emberré válik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.