Ez a kék bársony Hollywoodban. A csillogás és a fényűzés mögötti világ sötét titkokat rejteget, képmutató, romlott emberi roncsokat. Másfelől meg ez az Óz, a csodád csodája visszafelé elmesélve, előbb ismerjük meg az álmot, mint a valóságot. Illúzió ide vagy oda.
Van pár motívuma, amit nem sikerült megfejtenem, de azért ha jól átgondolja az ember, összeáll a kép, miszerint a film nagyrészét Naomi Watts rakja össze az álmában/fantáziájában a valósága különböző elemeiből, miután azzal már nem tud megbirkózni. De ha mégse sikerülne megfejteni a filmet, még mindig ott a tény, hogy hangulatban, feszültségben, abszurdban bitang erős ez a Lynch film is. A kávézó gengszterek? A csaláson ért feleség? A bénázó bérgyilkos? Az első meghallgatás? Mesteri jelenetek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.