Azért Don Siegel óriási (akció)rendező volt, volt stílusa. Kicsit olyan is ez a film, mintha egy Piszkos Harry filmet néznék: szerepel benne Andrew Robinson (az első rész rosszfiúja), John Wernon (ő volt a polgármester), Albert Popwell (több részben is játszott), és végig megy Lalo Schifrin zenéje, miközben az akciók... áhhh, elég ránézni a fináléra. Fergeteges!
Matthau helyett azért jobban el tudtam volna képzelni egy Lee Marvint, de ő sem rossz. A sztori eléggé rímel a Társaságra, de talán még összetettebb, itt négy fél feszül össze (a bankrablók egymásban sem bízhatnak igazán, de Matthau után nyomoznak az ürgék, akik a bankba helyezték a pénzt, a maffia és a rendőrség is).
- Csak én vagyok az
- Sejtettem, hogy nem a Clint Eastwood!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.