Remek film, a Szigorúan bizalmas is sokat meríthetett belőle. Orson Welles csodálatos, egyrészt az önironikus karakter, amit játszik, másrészt a rendezés, ezekkel az expresszionista fény-árnyék játékokkal (Marlene Dietrich se véletlenül cameózik benne!), a rengeteg groteszk figurával és apró képi geggel, ami nagyon lüktetővé, mozgalmassá teszi a képet (lásd pl. a vágás nélküli városi kavalkádot a nyitójelenetben), és a filmzene is nagyon egyedi.
Heston kicsit olyan mint Eastwood, ha egyedül van uralja a vásznat, de egy jó karakterszínész simán fölé nő, Eastwoodra pl. Eli Wallach vagy Terry Savalas, Hestonra most Orson Welles.
Érdemesmég tudni róla, hogy a moziban nem ezt mutatták be. Ami bmutatásra került, az elűzte Orsont Hollwoodból, és csak Új Hollywood indulásakor tért vissza. Rossz korba született, nna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.