Ez a film közel tökéletes, nagyívű dráma, 60 év távlatából is olyan erővel képes beszippantani, mint egy kortárs film. Van benne neorealizmus (észak-dél ellentét, szegénység, stb.), de már nem a kilátástalan nyomorhorroron van a hangsúly, hanem egy családtörténeten, az emberi érzelmeken. Delon átütő, de Girardot még jobb, ritka sokrétű női szerep.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.