Leállamvizsgáztam! Az az igazság, hogy kicsit beleráncosodtam a dologba, nem azért, mert olyan stresszes vagy megterhelő lett volna, hanem mert majdnem négy évig toltam magam előtt, miközben azért azt gondolom, hogy az első diploma megszerzése a legtöbb esetben nem is olyan nagy dolog. Nagyszüleim diplomája még unikumnak számított sok évtizeddel ezelőtt, de ma már hármat-négyet is meg kell szerezz, hogy kitűnj a sorból - már ami a papírok számát illeti, a tudásnak és a készségeknek ezekhez nem sok köze van, a papír nem a nyertes lottószelvény, csak egy lehetőség (lásd egykori diplomaosztó beszédemet itt: https://goo.gl/dmN2jk). Én azért most ennek az egynek is örülök, de nem csak azért, mert az ezzel járó teher végre lekerült a vállamról, hanem mert egy csomó mindent tanultam általa: például hogy mélyen átpolitizált témákról is képes vagyok elfogulatlan, pártatlan álláspont kialakítására, hogy mégiscsak tudok nagyon rövid idő alatt nagyon sokat tanulni, és használni az agyamat, amikor valamit mégsem tudok. Vagy nem is, de valamire csak megadták azt az ötöst!
Úgyhogy ezzel a lendülettel át is adnám a stafétát a nagy halasztóknak: Torma Gábor, Szabó Dávid, rajtatok a sor! (eredeti bejegyzés)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.