Nagyon szomorú, bár nem meglepő az a képmutatás, ami a tegnapi 100 m döntője után végigsöpört a londoni stadionon, meg az online sajtón is. Justin Gatlin 12 év után lett megint világbajnok, ami példa nélküli, arról nem is beszélve, hogy 35 éves. 35! Gatlin viszont kétszer is adott már pozitív mintát, ám viszonylag könnyen megúszta, csak öt évre tiltották el, és a bajnoki címeket sem kellett visszaadnia - ezért aztán baromi nagy előszeretettel állítják be feketebáránynak, aki rosszat tesz a sportágnak, és élsportolóhoz nem méltó módon rontja még mindig itt a levegőt.
Usain Bolt ezzel szemben megmentette a sportágat, mivel világcsúcsai mellé szórakoztató exhibicionizmus is társult, és sosem doppingolt. A Bolt-imádat mostanra odáig fajult, hogy ha pacsizik a kabalaállattal, a kommentátorok majd leesnek a székből, hogy mekkora mókamester, és nekem a 10 perces közvetítés alatt 9 percig kell hallgatnom, hogy Ez Itt Történelem!
Ez persze csak abban a szivárványszínű alternatív valóságban létezik, amit az egyszeri, világcsúcsokra kiéhezett TV-néző remélni vágyik, és amit a szponzorok, a szövetségek és a média is megtámogat, kéz kezet mos alapon. Gatlint valószínűleg nem is érdekli az az álszent ítélkezés, amit hét éve folyamatosan megkap minden versenyén, nézőktől, kommentátoroktól és sportújságíróktól egyaránt, mert ezt az arcot csak a futás érdekli. Elkötelezettebb, megszállottabb, alázatosabb mint ebben a mezőnyben bárki. Gatlin a bukott sportoló, aki felállt, és újra felért a világ csúcsára - ez pedig szerintem tiszteletreméltó. (eredeti bejegyzés)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.