Remek film, aminek úgy van vége, hogy jó kedved van, miközben tudod, hogy semmi sem oldódott meg, és lényegében a film is ezt a lehetetlen állapotot ábrázolja, amire nem rág a szádba semmilyen megoldást.
A színészek interrakciója nélkül egyáltalán nem működne, mert nincs klasszikus értelemben vett cselekmény, vagy szellemes dialógusok, vagy mesélő képek, csak a színészek vannak, akik végig kibírják, hogy egy szót se szóljanak arról, amiről végig szó van. :D
Sokan kiborultak a filmen, és valószínűleg pont azért, mert ezeket a finom megoldásokat nem érzékelték. Kendrick és Livingston csókjánál nálam is rezgett a réc, egyáltalán nem éreztem köztük a kémiát, sőt, inkább az az ismerős érzés fogott el, amikor a másikat tök unalmas embernek tartod, de azért próbálsz érdeklődni, kedves lenni, és nem a seggfej énedet hozni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.