44 év után kijutni az EB-re elég nagy dolog, de sokan szkeptikusak maradtak a keretbővítés miatt (16-ról 24-re), mondván, hogy így könnyű. Hát a lófaszt! (eredeti bejegyzés)
Gyorsan kimazsoláztam a statisztikákból, hogy mi a fenét műveltünk az utóbbi években, amiből az derült ki, hogy a magyar válogatott néha tényleg elég béna volt, de egyébként teljesen vállalható teljesítményt nyújtott, amit pedig most csinál, az tényleg egy kisebb csoda.
1972-1998: A legutóbbi szereplésünkkor, 1972-ben még csak annyit jelentett a kontinensviadal, hogy a 4 legjobb csapat lejátszotta az elődöntőt, a döntőt, és a bronzmeccset. A következő EB-n, 1976-ban történt az első jelentős keretbővítés, amikor 4-ről 8-ra emelték a résztvevő csapatok számát, majd 1996-ban ezt duplázták 16-ra. A hanyatló magyar futballon azonban egyik bővítés sem segített. Közben hiába a rendszeres VB-részvétel a 80-as években, oda igazából könyebb volt kijutni (több helyre kevesebb nemzeti válogatott jutott), mint egy EB-tornára. Az igazán sötét korszak azonban csak a 90-es években köszöntött be (’96-ban 87. hely a FIFA ranglistán), amikor még a nagyon szar csapatoktól is képesek voltunk kikapni.
1998-2016: A ’98-as VB-selejtező kakukktojás, mert ebben az évben kerültünk a legközelebb a VB-re való kijutáshoz (tény: a nagy tornákból nem nagyon lehet kiolvasni semmilyen tendenciát, lásd legutóbb a hollandokat, akik két éve még VB bronzot nyertek, de az idei EB-re ki sem jutottak), ugyanakkor ha ránézünk a táblázatra, rögtön megértjük, hogy miért is. Az akkor sem sokkal jobb norvégok simán hozták a csoportot, a finnek és a svájciak ellen pedig elég volt egy győzelem is a pótselejtezőbe kerüléshez (bár a finnek igazából saját magukat ejtették ki egy öngóllal), ahol aztán a Jugoszlávok tettek a helyünkre egy számunkra csúfos egy 5:0-ás és egy 7:1-es győzelemmel.
1998-as VB-selejtező: a második hely óriási mázli csupán
A 2000-es EB-selejtezőn a szlovákokkal és a románokkal is játszottunk döntetlent, de a visszavágókat jól elvesztettük, ami nyilván eléggé sérti a még mai napig is az Aranycsapatból táplálkozó nemzeti büszkeségünket, de egyébként teljesen reális a 90-es évek pokoljárása után. Sőt, a román csapat abban az időben élte egyik fénykorát, a 90-es években rendszeres VB-résztvevők voltak (ez különösen furcsa annak tükrében, hogy mi történt a többi volt szocialista blokk sportéletével), a 2000-es EB-n pedig csak a később ezüstérmet szerző olaszok tudták megállítani őket a negyeddöntőben.
2000-es EB-selejtező: a románok remekelnek
A 2002-es VB-selejtezőn jól kezdtünk az olaszok ellen, de a visszavágót elvesztettük, a románok pedig dupláztak ellenünk, szégyenszemre pedig még a grúzok is megvertek egy alkalommal - de legalább a litvánok nem okoztak meglepetést.
2002-es VB-selejtező: sajnos még a grúzok is megvertek egyszer
A 2004-es EB-selejtezőn a lengyelek és a svédek is előttünk végeztek, mint két, nálunk sokkal erősebb csapat (bár a négy találkozóból csak 1-et vesztettünk el), de az igazi meglepetést a lettek remeklése jelentette, akik másodikként jutottak tovább a play-off szakaszba, ahol végül a törököket lezúzva vívták ki maguknak az EB szereplést.
2004-es EB-selejtező: a litvánok nem csak minket leptek meg
A 2006-os VB-selejtezőt is a favoritok hozták, a többi csapatnak pedig csupán apró morzsákat hagytak. Mi negyedikek lettünk a minket egyszer megverő bolgárok mögött, de ha megnézzük, hogy mit csináltak a megelőző években (kétszer is EB-résztvevők voltak, ’94-ben pedig VB-bronzérmesek), akkor ebben sincs semmi szégyellnivaló. Meg egyébként is, ebben az évben még egy Izland elleni győzelemhez is meg kellett izzadni, akik akkor még korántsem számítottak akkora hipszternek az európai fociban, mint ma.
2006-os VB selejtező: minden a papírforma szerint alakult
2008-ban a megnövekedett létszámú selejtezőcsoportok ellenére is utolsó előttiek lettünk, még olyan válogatottaktól is sikerült kikapni, mint Moldova vagy Málta, a végén már Boszniát is alig tudtuk megverni (ez mondjuk azóta már nem olyan ciki, mert Bosznia időközben a volt Jugoszlávia híréhez méltó, rohadt jó csapat lett, az utóbbi hat évben mindig pótselejtezőt játszottak, ebből kettőt a portugálokkal szemben vesztettek el, két éve kijutottak a VB-re is).
2008-as EB-selejtező: Magyarország rosszabbul teljesít
A 2010-es VB-selejtezőt a biztonsági focit játszó dánok nyerték, ezzel pótselejtezőre kényszerítve a portugálokat, de befurakodtak elénk a mindig kiegyensúlyozott svédek is (ők 2000 óta folyamatos EB-résztvevők, a VB-kel nem ilyen sikeresek). Mondhatnánk, hogy hoztuk a papírformát, de bezzeg a szlokákok és a szlovének ezzel párhuzamosan pont leszarták az erőviszonyokat: ők a lengyeleket és a cseheket búcsúztatva elrepültek a VB-re.
2010-es EB-selejtező: rosszabbul élünk, mint négy éve
2012-ben visszaállították a pótselejtezős rendszert (a csehek, a portugálok és a horvátok is így jutottak csak ki), ezzel párhuzamosan pedig a magyar válogatott is magához tért. A hollandoktól csúnya vereségeket szenvedtünk ugyan (4:0, 5:3), és a svédekkel szemben (ismételten) sem tudunk csodát tenni (később egyébként mindkét csapat lebőgött az EB-n), de még így is mi lettünk a legtöbb pontot elérő csoportharmadik.
2012-es EB-selejtező: hosszú idő után megint csoportharmadikok vagyunk
A 2014-es VB-selejtezőn ugyan csúnyát zakóztunk a később bronzérmes hollandok ellen, a románok ellen pedig (már megint) csak egy döntetlen volt a legjobb, amit hozni tudtunk (a pótselejtezőn végül a görögök álltak a továbbjutásuk útjába), de a nálunknál előrébb taksált törökökkel sikerült felvenni a versenyt, és ezzel zsinórban másodszorra értünk el harmadik helyet a selejtezőcsoportunkban.
2014-es VB-selejtező: amikor elvertük a törököket
A 2016-os selejtezőcsoportunkat a kb. semmiből felbukkant észak-írek nyerték. Vicces, hogy a magyar szövetségi kapitányt pont az Észak-Írország elleni vereség után váltották le, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy az északiak végül csoportelsőként végeznek, úgy, hogy a csoportmásodik Romániával szemben negatív a mérlegük. Azokkal a románokkal, akikkel mi két döntetlent játszottunk, ami valójában már kész szenzáció ahhoz képest, hogy mennyivel eredményesebbek az utóbbi két évtizedben (lásd akárcsak az eddig írtakat). A görögök ellen azonban nem tudtunk ilyen meggyőzőek lenni, és az észak-írek elleni visszavágót sem tudtuk döntetlennél jobbra kihozni, úgyhogy maradt a harmadik hely - ami ezúttal már pótselejtezőt jelentett. Ez némiképp csalódás lehet annak tükrében, hogy a miénk volt az egyetlen csoport, ahol nem voltak igazán kiemelkedő favoritok.
2016-os EB-selejtező: F-csoport
Hozzánk hasonlóan a norvégok sem számítanak túl gyakori EB-résztvevőnek, és 2012-ben ők is éppcsakhogy lecsúsztak a továbbjutó helyről. Mégis esélyesebbnek számítottak nálunk, mert a bitang erős olaszok és horvátok mögött lettek pótselejtezősök (végül csak azért lettek 1 pontos hátránnyal harmadikok, mert a horvátok a végére látványosan visszavettek: könyörgöm, játszottak egy döntetlen Azerbajdzsánnal, és egy 4 gólos győzelem után képesek voltak kikapni a norvégoktól a visszavágón), és a magyarokkal közel azonos erősségű bolgárokat (akik legutóbb 2004-ben voltak EB-résztvevők, velünk pedig 2006-ban játszottak utóljára tétmérkőzést) mindkétszer megverték. Ironikus módon a norvégog elleni győzelemmel körbeértük magunkat, hiszen 18 évvel korábban még ők jutottak tovább az aktuális világversenyre.
2016-os EB-selejtező: G-csoport
A táblázatokat nézve elmondható, hogy az UEFA selejtezőrendszere többnyire jól szelektál, és egy nagy világversenyre való kijutáshoz kevés a közepes teljesítmény. A magyar válogatott pedig nagyon gyenge volt a 90-es években, aztán következett egy jobb időszak, majd egy rövidebb hullámvölgy 2008 és 2010 között, az utóbbi 5-6 évben pedig még jobbak, mint a rendszerváltás óta bármikor (igaz ez a 7:1-es hollandok elleni vereség ellenére is, amiről egyébként Szalai Ádám itt mondja meg a frankót), de eddig tök megérdemelten nem jutottunk ki sehova.
Én nem nagyon értek focihoz, és követni is csak a nagy tornákat szoktam, de azt így is meg tudom mondani, hogy a világversenyek szempontjából már teljesen lényegtelen, hogy ki mit játszott a selejtezők során. Egy VB vagy egy EB teljesen más a pszichológiát igényel, nagy csapatok dőlnek ki, és gyengébbnek számító válogatottak érnek el nagy sikereket (ezek közül a kedvenceim a nem is olyan kicsinek számító oroszok és törökök 2008-as EB-szereplése, de mondhatnánk a nyaralásból beugró dánokat ’92-ben).
2016-os EB: az első forduló után csoportelsők vagyunk, de a neheze csak most következik
Az első EB-csoportmeccsig a magyar válogatott nem volt jobb egy közepes csapatnál, még ha nyilvánvalóan rengeteg munka is volt bennük. Persze hogy sok volt, ők is mondták, az edzők is mondták, mindenki mondta: a pár évvel ezelőttihez képest hiába játszik sokkal kevesebb játékos erős külföldi klubbokban (ergó papíron gyengébb a merítés), mégis megverték a norvégokat. De a jó eredményhez nem elég a tehetség és a sok munka, tiszta fej, és valamiféle átszellemültség is kell hozzá. Ez a csapat pedig látványosan átszellemült, mert mással nem nagyon magyarázható, hogy így elpicsázzák a korábban nálunknál semmivel sem jobb, de az utóbbi években igazi reneszánszát élő osztrákokat. Nem tudom, hogy meddig fog kitartani ennek a 23 arcnak az harci kedve, de kívánom, hogy minél tovább maradjon velük - velünk.
Nem érdekel, hogy néhány játékos egyébként arcpirítóan ellenszenves, hogy sokat keresnek, hogy ezt a rengeteg pénzt sokkal hasznosabb dolgokra is el lehetne költeni, hogy a kormány learatja a sportsikerekkel járó babérokat (perszehogy, az a dolga), hogy sokkal nagyobb publicitást kapnak, mint bármilyen másik sportág világ- vagy olimpiai bajnoka, és az ezekhez hasonló bullshitek, amiket mostanában hallani lehet. Az érdekel, amit a sportsikerek - függetlenül a regnáló rendszertől, az aktuális kortól, vagy a mindenféle korrupciós-, bunda-, és doppingbotránytól - üzennek nekünk, és ennek megértéséhez még csak szeretni sem kell a sportot: azt, hogy lehet nagynak lenni, lehet nagyot álmodni, és át lehet lépni a saját korlátainkat. Csupa olyan dolgot, amire felnőttként szkeptikusan legyintünk. Ez a csapat nem determinálja magát különféle kifogásokkal, és ezért jó dolog a magyar válogatottnak szurkolni a 2016-ban.
Kritikák, recenziók, interjúk és riportok, véleménycikkek, listás anyagok és különböző cikksorozatok, elsősorban pop-kult (film, könyv, képregény) témában.
