A TV bizonyos értelemben egy leképzése a társadalomnak. Az igényes kikapcsolódás, ismeretterjesztés vagy hírközlés aránya a könnyen fogyasztható, de üres tartalommal megközelítőleg egyenes arányban van a társadalmi osztályok aránytalanságaival – igen, ilyen lesújtó képet vizionálok az átlagpolgárról. Ha ez igaz, akkor valamelyest érthető, hogy a TV miért olyan, amilyen. Az igények szabják meg a szolgáltatást, a kiélezett versenyhelyzet megköveteli a TV társaságoktól a repertoár leegyszerűsítését. Bár a televízió nagyban befolyásolja, gyakran meghatározza az ember véleményét, mindezt csak a minél könnyebb kiszolgálás érdekében teszi, nem pedig azért, hogy felégesse a világot. Az embernek pedig elidegeníthetetlen joga, hogy végső soron azt higgyen, amit akar. Az itthoni szűkös viszonyok között azonban senki sem változtat pártállást csak azért, mert kiszivárog valamilyen turpiság, vagy mert megcáfolnak valamit. Ezért van ATV és HírTV.
Ez kulturális örökség, nem lehet egyik pillanatról a másikra rendszert válltani. Az angoloknál például – amennyire én tudom - remekül működik a köztévé, az épp aktuális kormánynak sosincs közvetett ráhatása a műsorra, alkotmányosan rögzítve van a függetlenség. Mivel a BBC már-már szimbolikus státusszal bír, nem feltétlenül kell piaci viszonyokhoz igazodniuk, őket így is úgy is sokan nézik. Szóval akkor az angolok okosabbak lennének nálunk? Nem valószínű, egyszerűen csak nem tátong egy bepótolhatatlan 50 éves lyuk a történelmükben, ami meghatározza a kultúrájukat.
Hogy mi a baj a TV-vel? Túl azon, hogy itthon nincs lehetősége függetlenedni a politikai erőviszonyoktól? Tömegeket sokkal nehezebb nevelni, mint butítani. A televíziózás mindenkihez egyformán szól, miközben mindenki más. Van, aki kevésbé felkészült és nem tudja megszűrni a lényeges információt. A tudatosabb médiafogyasztás válasz lehet a problémára, ez azonban csak az egyén szintjén működik. Ha én elég érett vagyok hozzá, két egymásnak ellentmondó hírből akár még az igazságot is le tudom szűrni. Ha a problémára létezik megoldás, akkor az valószínűleg egy olyan kor eljövetele, amikor a közhangulat úgy alakul, hogy érdemben tudunk reagálni és változtatni. Martin Luther King szónokolhatott volna az ezredfordulón, a kutyát sem érdekelte volna. A 60-as évek polgárjogi mozgalmai azonban megteremtették számára a táptalajt. Hogy a televíziózásban is lehetséges-e egy ilyen fordulópont? Sosem lehet tudni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.