Dani Áron | Válogatott cikkek

"If you want a guarantee, buy a toaster!" - Clint Eastwood

Ki az a Vödörember és mit akar?
Munkanapló gimnáziumi projektmunkánkról (2009)
personalized_learning.jpg
(eredeti szöveg: 2010, Elkerülhetetlen Blog) Zsolttal közösen a 2009-es projektmunka gyanánt rövidfilm készítését választottuk. Jó félévnyi lustulás után konzulens tanárunk egyre ingerültebben kezdte rázni a biciklizéstől felhólyagosodott öklét, hogy bizony el kéne már kezdeni. Mi pedig mindennemű ötlet nélkül tétován bámultuk a falat, hogy bizony, ezt el kéne kezdeni. De amikor Zsolt is kijelentette, hogy ezt valóban el kéne kezdeni, el is kezdtük. Röviden ennyit a kezdésről.

Izzadságszagú kezdés volt tehát. A Zsolt és köztem végbemenő kommunikáció körülbelül ilyen színtű volt:
-Te, kitaláltál már valamit?
-Ja!
-És mit?
-Hö? Mit mondtál?

Aztán egyszer csak minden összeállt. A leadási határidő előtt egy hónappal. Még két hétig tervezgettük, hogy mi lesz benne, hogyan lesz benne, mikor kérünk ki szabadnapot, ki hozza a vödröt, mivel filmezünk, ki a riporter, stb. És még két hét a forgatásra. Körülbelül… 

Film-Happening-Riport Trió
Persze, célszerű lenne közölnöm, hogy mi is pattant ki a mi furmányos kis agyunkból. Ezért röviden leírom a gondolatmenetet, ami alapján eljutottunk a Vödörember megszületéséig. Egy, a fején Vödröt hordó figura ötletét elalvás előtt sikerült kiötlenem, mindennemű előzmény nélkül. Hasonló, például a fején papírzacskót hordó figura (Gróf Balázs - Rizsa) már létezett, de az ő története nem a feje körül forog, hanem a farka körül. Mi olyan sitcom jellegű megközelítést képzeltünk el, melyben szokatlan főszereplőnket egy jól ismert környezetbe helyezzük, ezzel olyan ingereket kiváltva az emberekből, ami felvételre alkalmas lehet. A művészettörténet ezt nevezi Happeningnek, mely a 60-as években alakult ki. Ez az akcióművészet azon válfaja, melynek lényege a spontán elemeket is felhasználó, meglepő esemény, amelyben a lebonyolító művészen kívül a közönségnek is aktív szerepe van.

A happening tehát alkalmas filmre vitelre. Ezt követően a film formáját is eldöntöttük, egy riportfilmbe kívántuk beoltani az ötletünket, melyet amatőr felvételekkel szakítunk meg. Bár utólag inkább nevezhető álriport filmnek, mivel az anyag vágóasztalon történő manipulálása, és a játékfilmes elemek felhasználása ebbe az irányba tolják. A híradós jelenetek sem valósultak meg, lévén, hogy a film így is majd negyed órás. De a vágásról majd később.

Előkészületek
A helyszín kiválasztásánál az Iskola mellett szólt, hogy megközelítése nem igényel plusz időt, márpedig számunkra lényeges szempont volt az időbeosztás, hisz el voltunk maradva a munkával, a délutáni forgatás pedig nem összeegyeztethető, lévén, hogy ilyenkor mindketten otthon ülünk egy fotelben chipset rágcsálva, a Tele-Shopra meredt szemekkel. És az ugye nagyon fontos. Pedig eleinte a városban szerettünk volna forgatni, napfelkeltés nagytotállal, meg városi panorámákkal, de nincs elvetve az ötlet, egy másik tervünkbe még a nyáron beleszőjük…

A beszélgetéseket az iskola kamerájával, míg az amatőr felvételeket egy digitális fényképezőgéppel vettük fel, bár ahogy az utólag kiderült, a kettő között semmiféle minőségbeli eltérés nem tapasztalható. Ez csak azért szomorú, mert az analóg kamera digitális átkonvertálása időigényes volt, így viszont fölösleges.

Forgatás az iskolában
A terv szerint végigvonulunk az iskolán, osztályteremből osztályterembe, majd a lehető leghamarabb (következő szünetben) meginterjúvolunk néhány diákot (tanárt). Az interjúalanyok viszonylagos szűkszavúsága két konkrétumra is visszaeredeztethető. Egyrészt saját beszűkültségük, a szokatlanon való értetlenkedés, szemben az eseményen való elgondolkodással. Ilyenkor nem arra gondolok, hogy a Vödörember mélyenszántó gondolatokat kéne ébresszen, de valószínűsíthetően nem saját szórakoztatásunkra bújtunk a vödör alá. Egyszóval sokakból hiányzik a játékosság, a játékba való bekapcsolódás hajlama. Márpedig az baj. Persze azért nem akarok ilyen sötét képet festeni a jövő generációiról, mert ez korántsem vonatkoztatható mindenkire, és itt van még az érem másik oldala is: mi.
Riporterként érezhetően tapasztalatlanul álltunk a dologhoz. A beszélgetéseket csak ritkán sikerül továbbgörgetni, pedig Zsoltnak aztán tényleg folyékony a nyelve, mégis, folyton-folyvást elakadtunk a tényfeltáró kérdezősködésekben. Megesett, hogy egy-egy szellemesebb véleményalkotásnál nem bírtuk megállni röhögés nélkül, így ezen felvételek is mehettek a kukába, vagy erősen megvágott verzióban a filmbe. Egyszóval az alanyokból nem feltétlenül sikerült a legtöbbet kihozni.

Persze voltak, akik ha nem is teljesen, de be voltak avatva a happeningbe, így nem érte őket teljesen váratlanul a mikrofon. Gáspárral és Nórival, akikkel a leghosszabb anyagot sikerült felvenni, eleinte nem állt szándékunkban interjút készíteni, hisz nem ez volt akciónk célja. Ám szerepeltetésük mégis jó döntés volt, mert némileg összefogták a filmet, szolgáltak olyan utalásokkal, melyekhez amatőr felvételeket tudtuk bevágni.

A végkifejlet ugyanakkor minket is meglepetésszerűen ért. Pusztán a véletlenek játszottak össze.
Domonkos csupán egy-két alkalommal vette fel a Vödörember identitását (felvétel sem készült róla), ám Vaskor tanárnő mégis csak őt látta Vödöremberként, így számára egyértelműen ő volt az egyetlen Vödörember. Nem is kertelt sokat, rögtön megmondta, ezúttal nem ütköztünk olyan kérdésbe, hogy „Mié, nem te voltál az?”. Az, hogy Vaskor tanárnőt megtaláltuk ugyancsak a véletlen eredménye, a riportban látható kislány révén jutottunk hozzá. Az pedig, hogy Domonkosról még régebbről volt felvételünk, úgyszintén, nem utólag forgattuk hozzá. Jól is jöttek. A megtervezett és a véletlen események tehát remekül kombinálódtak.

Szerepek
Riporterként az volt a dolgunk, hogy ingben végigmenjünk a diákokon. Vödöremberként az, hogy olyan idétlenségeket vigyünk végbe, amik nemhogy az amatőr felvételeken mutatnak majd jól, de a diákoknak is képes beszédtémát adni. Ezekre a cselekvésekre rendszerint utalunk, hogy a riportok között legyen alkalmunk beszúrni az éppen oda illő anyagot, amit előzőleg már fel is vettünk. Hisz tényleges forgatókönyv nincs, a rendelkezésre álló anyagot a vágóasztalon kell keretbe foglalnunk.

Csakhogy van itt egy harmadik személy is, az operatőr. Márpedig mi csak ketten vagyunk. Zsolttal úgy képzeltük el a szerepek felosztását, hogy ő riporternek áll, én pedig felvállalom a Vödörember személyét. Az operatőr pedig mindig az, aki épp nem dolgozik, hisz Vödörember és riporter együtt sosem szerepel. Ám ezen szerepek a végtermékben alaposan összekuszálódtak. Zsoltnak nem ment annyira a beszélés, mint amennyire képzeltük, ellenben Vödöremberként lekörözött engem. Így aztán két riporterünk is lett, a Vödörember pedig ugyancsak akárki lehetett, hisz az arcát úgyse látjuk. Ha riporterként közösen láthatnak minket, akkor a kamera egy stabil helyen áll, kivéve a végén, ahol Gáspár vette fel nekünk azt, ahogy elsétálunk. Az operatőrnek ugyanakkor nem csak annyiból áll a dolga, hogy a lehető legesztétikusabb képkivágással filmezze az előtte zajló akciót: habár mindkettőnknek van némi érzéke a kamera használatához, sok helyen hibáztunk. Fénnyel szemben például sosem szabad filmezni, mégis volt, hogy nem vettük észre. Egy premier plán, vagy szűk szekund felvétele közben a kamera forgatása, vagy a zoom használata sem javallott, mert képzavart okoznak, ám a nagy kapkodásban mégis születtek ilyen kétes megoldások. Fontos, hogy mindig előbb kezdjük a felvételt, és később fejezzük be, így a vágóasztalon van alkalmunk tetszőlegesen megvágni, illetve elkapni nem várt eseményeket. Sajnos nem egy ilyenről maradtunk le.

Vágóasztal – Utólag leforgatott jelenetek
Mint ahogy azt az előbb már említettem, a végleges forgatókönyv a vágóasztalon alakul ki. Van másfél órányi nyersanyagunk, ebből kell párperces kisfilmet készíteni. Mi sem gondoltuk volna, hogy meghaladja majd a 10 percet. Mérlegelni kell, hogy mi maradhat, és mi nem. Néhány anyag nekünk is fáj, ezek közül néhányat megvágtunk, és felraktuk mint kimaradt jeleneteket. De volt például könyvtáros és Igenemberes felvételünk is. Hiába, egyszerűen nem fértek be. Miután megvan, hogy mi az, amire feltétlenül szükségünk van, sorba rendezzük őket, ha máshogy nem, viszonyítás képpen (értsd: x kép biztos y után lesz, de még w előtt). Ezeket megvágjuk. A vágásnál legtöbbször abba a problémába üköztünk, hogy nagyon rövidek voltak a felvételek (mint ahogy azt korábban már kifejtettem, a mi hibánkból). De Gáspárnál például a hatásszüneteket vágtuk ki, mert irtó lassan beszélt. Vaskor tanárnő pedig 4 percet szónokolt, ebből kellett kiszűrni azt, amire ténylegesen szükségünk van.
A vágás révén ugyanakkor alkalmunk van a manipulációra, mint ahogy azt Berei tanár úrnál meg is léptük. A kézfogós felvétel valójában a riport után készült, ám mi mégis úgy állítjuk be, mintha azzal egyidőben történne, Flóránál pedig a 4X-es ismétléssel nyomatékosítjuk a nézőkben a látottakat, az egyik diáknál pedig paradox módon a „Vödörember egy hülye” szöveg után azt az állítását rakjuk be, miszerint „biztosan jó tanuló”.

Miután kialakult a viszonylagos sorrend, igyekszünk betömni a hézagokat, így plusz jeleneteket kellett leforgatni. Ilyen utólag felvett jelenetek a következők, most tömören kifejtem azt is, hogy mi volt ezeknek a szerepe:

Riport önmagunkkal – Ezzel a jelenettel az amatőr videók származását kívántuk megjelölni, miszerint azokat nem akárkitől kaptuk. Ezt saját magunkkal képzeltük el, így élve a vágás adta lehetőségekkel, illúzióteremtés céljából. Ugyanakkor ezzel egyértelműen az álriport mellett foglalunk állást, végső soron mindent mi idézünk elő. (De egy ehhez hasonló jelenség már korábban is megjelent, amikor is a 2. riporter mellé becsúszik a fantomkép, aki jól láthatóan ő maga (én)).

Két riporter a játszótéren – Ahogyan arról később még szó esik, a film első fele nagyon kusza. Ezt a kuszaságot zárja le ez a jelenet. A két riporter itt (először) együtt látható, egy meghitt (az eddigiektől távoli) környezetben összegzik az eddigi konklúziókat, nemcsak maguk, hanem a közönség számára is.

Két riporter egy padon – Az iskolából ismét nyugodtabb környezetbe térnek, ahol levonják a tanulságokat, ezzel lezárva a filmet. Zsolt utolsó mondata keretet alkot a film elején hallható angol szöveggel.

Ballagás – Az eddigieket mind a Zsolték előtti játszótéren sikerült felvenni, a zárójelenethez azonban ismét vissza kellet ugrani az iskolába. A filmnek ez egyfajta levezetése.

A vágást követő utómunkálatok közé tartozik az átmenetek megválasztása. Ezeket mindig az alkalomhoz illően válogattuk ki, hol fekete, hol áttünéses. Más effektusokat nem ajánlatos használni, mert nagyon erőltetettek. Ezeknek az időtartamát is mi szabjuk meg, általában nagyon rövidek, de nagyobb környezetváltozásnál, vagy lényeges struktúrabeli váltásnál hosszabbak, ezzel megadva a film ritmusát. Az amatőr felvételek kivételével alul-felül mindig látható egy fekete csík, ami a térhatást hivatott erősíteni. Riportfilmek sajátja az állandóan bekúszó szövegdobozok alkalmazása, melyek mindig hasznos információval látják el a nézőket. Kit láthatunk, hol vannak a riporterek, hasonlók.

Filmünk legzavaróbb pontja nem is a képminőség, hanem a hang. Léteznek különféle szűrőprogramok, melyekkel alkalmunk lett volna kivágni a háttérzajokat, de ilyenek most nem álltak rendelkezésünkre. Ezért a hang továbbra is nagy gyengéje maradt filmünknek, de úgy-ahogy mégis belenyúltunk. Az áttünéseknél a hangot is „át kell tűntetni”, és a film alá két helyen zenét is kellett vágni, továbbá a különböző felvételek hangszintjét is azonos magasságúra kell hozni. A zenék ritmusa is meghatározó.

A vágással 3 napot bíbelődtünk, reggel 8-tól este 9-ig, ha nem többet. Ilyenkor nagyon gyorsan repül az idő, észre se veszi az ember. Pedig Zsolt óriási szakértelemével és gyakorlottságával úgy dolgozott, mint a villám, én pedig direktorként adtam neki az instrukciókat. Még az előadás előtti órában is vágtuk a filmet, lévén, hogy a nagy sietségben egy hiányos verziót adtunk le. A hangot és a képet utólag egybe kell „forrasztani”, ez formátumtól függően több órát is igénybe vehet. (voltak formátumok, amikkel tökéletes képminőséget értünk el, de recsegett a hang, vagy nem is volt, illetve egyéb kombinációk). De határidőre csak elkészültünk.

Projektmunka: kipipálva!
Mint ahogy azt már említettem, a film első fele elég kusza. A stílusos kezdést követően, melyben felvázoljuk a szituációt, a helyszínt és bemutatjuk a két riportert, egy óriási kavalkád következik. Mint ahogy azt korábban már ugyancsak írtam, azért, mert nem sikerült hosszú interjúkat készíteni. Egy-két villáminterjú, és az első próbálkozás a vödörember leleplezésére, majd az amatőr felvételek tulajdonosával készített jelenet. Aztán nagyon felgyorsul a ritmus, egymás után következnek a rövidebbnél rövidebb alanyok.
A 8. percben összegezzük, hogy lényegében nem tudtunk meg semmit, de az anyag, amit összedobtunk, legalább vicces. Ez a jelenet a szerkezet szempontjából óriási horderejű, mert felvezeti az utolsó próbálkozást, mely viszonylagos sikerrel zárul. Ezek után már csak két jelenet, és a zárszó. Lényegesen áttekinthetőbb, mint a 3 és 5 perc között történtek.

A film tehát elkészült happeningünk riport formájában filmre véve. Illetve álriport formájában. Illetve majdhogynem játékfilm formájában. Igen, játékfilm, mert rengeteg geek kapott helyet a filmben. Ilyen a fantomkép, Nándi nevének elírása, az e-mail cím, a stáblista, Berei tanárúr jelenete. Ugyanakkor játékfilmet idéz a az nyitójelenet és a végefőcím zenés aláfestése (mely zenéknél egyébként vérzik a szívünk, hogy nem mehettek végig).

A film rövid cselekményét story-board formájában utólag írtam meg az érettségire: Itt megtekinthető.

Premier
Az utolsó előtti pillanatban érkeztünk meg a természettudományi terembe, ahol alkalmunk volt prezentálni projektünket. Az előadás elég jól sikerült, folyékony szöveg, néhány poén, laza stílus, az elején pedig még meg is vicceltünk néhány embert (már aki látta), hogy összetörtük a DVD-t. Tapsvihar, reflektorfény, csillogás, pénz! Ja nem, pénzt nem kaptunk.

DVD Premier
Ugyanezt még egyszer el kellett játszani, de most az osztály előtt. Ehhez már kicsit megfáradva láttunk hozzá, nem is lett olyan ütős, de legalább mindenki bepótolta az elszalasztott lehetőséget, filmünk szélesvásznon való megtekintésére. Előzőleg ugyanis sokan a tornateremben dekkoltak, ahol hullámzó színvonalú munkák kerültek bemutatásra. Na nem mintha a mi filmünk lenne a numero1 (évzárón nem is tettek róla említést), de azt hiszem minden szerénység nélkül állíthatom, hogy a belé fektetett munka köröket ver sokak produktumára (na nem mindegyikre!).
De ha már az osztály elé is ki kell állni (+Gáspár és Kata), akkor mutatni kell valami újat is, így ennek keretében adtuk közre a kimaradt jeleneteket, és harangoztuk be a DVD kiadást, amit azóta sem lehet kapni, mert csak limitált példányszám készült belőle (1 darab).

Most pedig íme néhány további extra anyag, amiket úgy találomra feltöltöttem (archív felvételek), plusz képek és két kimaradt jelenet, amit megvágtunk, de a végső verzióból kimaradtak. Youtube és Indavideo sajnos egyaránt ront az egyébként sem tiszta képen, és a formátumot is megváltoztatja, egy kicsit torzít, de legalább van:

DVD menü:

- Kimaradt jelenetek


- Archív felvételek
- Képgaléria

Ennyit az ektráxról. Na persze, a munka nehéz dolog, néha mi magunk is elvesztettük a fejünket, ahogy az a következő felvételen látszódni is fog: Zsolt és én konzultálunk a DVD feliratok kapcsán.

A bejegyzés trackback címe:

https://daniaron.blog.hu/api/trackback/id/tr8513994398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása