Dani Áron | Válogatott cikkek

(Eredeti szöveg: 2010, Elkerülhetetlen Blog) Nem tudom, mekkora szükség van arra, hogy egy produktumról maga az alkotó is véleményt alkosson, illetve na jó, mégis. Ez a paradoxonok sorát folytatja, miszerint szeretnénk magunkat minél egyértelműbben kifejezni, nyújtani valamit másoknak, adni, de végső soron ezt is magunkért tesszük, mert mi magunk vágyunk az elismerésre. Ez van.

Úgyhogy hagyjuk is az analitikus bevezetőszöveget, ne hagyjuk, hogy felemésszen az állandó elmélkedés, lazuljunk el egy időre, attól függően, ki milyen gyorsan tud ennek a szövegnek a végére érni. Őszintén elmondom, egész nap levert voltam, aztán hazajöttem, felraktam valami frankó kis hatvanas évek béli pop-rock nótát, és most pörgök, az ujjaim villámsebesen száguldanak végig a billentyűzet törékeny alkatrészein, a teljesen összefüggéstelen szavak pedig rögtön röhejessé válnak, ahogy megjelennek a monitoron, holott az előbb még azt gondoltam, elég laza dolog lesz ilyen lezser módon kezelni a dolgot. Persze pusztán az, hogy ezt leírtam, máris görcsös magyarázkodás. És tulajdonképpen ez várható a továbbiakban is.

Előkészületek
2009 tavaszát írjuk, Zsolttal megcsináltuk a Vödörembert, amire rettentő büszkék vagyunk, az előadás is jól sikerül, úgyhogy joggal száll fejünkbe a dicsőség mámorító érzése. Ez úgy elmúlik 2 nap alatt, és visszacsöppenünk a mindennapok egyébiránt nem is oly szürke világába. 2009 nyara, eszembe jut, hogy nem léptünk semmit osztályfilm ügyileg. Gyorsan le fel is veszek valamit a telefonommal (erről is fogok majd írni, mert annyira szeretem ezt a Video DJ-t a Sony telefonokon), ami (természetesen) mindenkinek tetszik, de azért lássuk be, valahol sántít. Ugorjunk rögtön a szalagavató előtt másfél hónapra, amikor mint derült égből villámcsapás, eszembe jut valami, mivel addig a jól megszokott vegetálás állapotában ötleteltünk a filmmel kapcsolatban. Ezt könyörtelenül elfogadtatom az osztállyal, mindenféle kamu indokkal körítve, amiknek egyébként eleget is tehettem volna, csak hát kinek van kedve erre még több időt szánni? Na jó, lássuk be, egy kicsit (nagyon) akaratos voltam, de a fejemben élt egy kép, hogy milyen frankó lesz ez így meg úgy, és habár nem olyan lett a végtermék, azért így is akadnak dicséretes pontjai. Van egy 3 oldalas story-boardom is róla, majd linkelem, ha beszkenneltem.

A sok lazsa után közöljünk néhány konkrétumot is. Kint rohadt nagy a hó! Illetve hogy nem. Rengeteg nagyjátékfilm kezdődik úgy, hogy emberek sétálnak ide-oda. Mivel olyan okos voltam, gondoltam egyet, hogy ezúttal elhagyjuk az embereket, polgár pukkasztunk egy kicsit, és az osztályfilmben egyáltalán nem fognak szerepelni az osztálytársak. Mármint hogy az arcuk, az nem. Helyette viszont benne lesz mindenkinek a szeretett lábbelije, ami ugye tükrözi hordozójának nem is létező egyéniségét. Ez volt az egyik kis csúsztatás, amit mondtam szeretett osztálytársaimnak, hiszen egy 3 perces valamiben, ahol van néhány jól megkoreografált snitt is, nem jut majd elég idő arra, hogy mindenki kitaláljon valami számára tetszetőset. De nem gond, mert ez semmivel sem rosszabb, minthogy készítsünk egy olyan osztály videót, ahol az antiszociális, vagy zárkózott, vagy kevésbé központban levő társakat elnyomjuk. Persze azért nem vagyunk mi ennyire forradalmiak, sőt mi több, kifejezetten konzervatív vagyok, ez a sok új elég egyhangú így pár évezred után, de volt egy ötletem, amit úgy éreztem, elsüthetek. Azért hogy a nézőkkel is vállaljunk egy kis közösséget, a cipős klip után van egy önreflexió, ami egyrészt magyarázatot ad az eddig látottakra, másrészt megalkudik, és engedményt tesz. Ez után fényképek jöttek volna, kettéosztottuk volna a képet, egyik oldalon egy cipő, a másikon a viselője lett volna, és akkor kiderült volna, hogy melyik volt az az elvetemült, amelyik a film közepén ráugrott sáros cipővel a kanapéra. Na ez az, ami nem valósult meg, és valami más lett helyette. A gyermekkori képekről meg soha egy szó nem esett, mert habár kétségtelenül az osztály 70%-a támogatta az ötletet, túl hatásvadász, és átlagos. Nem mondom, hogy rossz, mert a hatásvadászság nem rossz, de maradjunk annyiban, hogy csak. Nem akartam. Én a mozgóképet szeretem, nem a diavetítést.

Tehát ez volt a terv. Aztán, ahogy az lenni szokott, minden kicsit másképpen alakult. Most menjünk sorban aszerint, hogy a filmben mi hogy következik. Mert a valóságban persze tök más sorrendben születtek nem csak a felvételek, de az ötletek és a változtatások is.

Title Sequence
A film azzal kezdődik, hogy Vége. Nézegettem különféle videó megosztó oldalakon mindenféle iskolák mindenféle osztályainak mindenféle osztályfilmjét. Sokan elsütötték, hogy volt egy intrójuk, Bolondos Dallamok, meg Star Wars meg hasonlók. Mindig is imádtam ezeket a nyitó képsorokat. Lényeg a lényeg, hogy éppen Quincy Jones zenéket keresgéltem, és akkor bukkantam rá erre a James Bondos intróra, ami alatt Quincy Sanford and Son című sorozathoz írt témája szól, és nagyon megtetszett. Mivel pont előtte láttam a Becstelen Brigantikat, világos volt, hogy amikor Bond lő, valami ormótlan nagy szöveg kell berobbanjon a képernyőre. Zsolt gyorsan rávágta a frankót, Vége. Remélem senkinek sem kell magyarázni, hogy minek van vége. Végül is nem lett olyan ormótlan, sőt, kifejezetten kicsi és lendületes lett, de jól mutat. Hát ennyit ennek a történetéről.

1. Rész - Cipők
Elkezdődik a cipős klip. Joggal nevezhetjük klippnek, mert lényegében a zenére van felépítve. Bendegúz, tudjátok, amelyiknek vicces az apukája, ajánlotta a zenét, mondtam, hogy frankó, jó lesz. Lehet, hogy elektronikus, amit nem nagyon preferálunk (Konki, Zsolt, én), de alkalomhoz illő. Olyan, mint egy szerelmes szám. Szerintem. Na persze, most nem vagyunk szerelmesek senkibe, na jó, Uri Gellert mindenki csipázta, de egyébként nem. A lényeg, hogy olyan sírós valami. Jó ez ide, mert a ritmusok jó élesek, lehet alá lépegetős videót vágni. Volt nekünk forgatókönyvünk is! A hangsúlyosabb „zenei váltásokra” (fura erről beszélni, nem értek hozzá) már elég korán kitaláltam, hogy mi lenne jó oda. Ez úgy kitette a videó felét, és a legvégén egy kicsit, a közöttük tátongó űrt meg befoltoztuk maradékkal. Na de lesz erről majd szó. Ennek a cipős klipnek lett volna története is, miszerint, mindenki megy a suliba. Ez a struktúra az elején még megvan, aztán a végére eltűnik, és egy óriási kotyvassz lesz. Ha mondjuk nem huszonvalahány ember lett volna, hanem csak 5-6, akkor fel lehetett volna építeni egy jól látható vázat is, hogy ki mikor hol van, mennyit haladt, mikor találkozott xy-nal, ilyesmik, de nem lett. Még a huszonsok emberrel is, ha lett volna rá energia. Na de szóval, kezdődjön a múvi.

Stop-motion féle rettentő trükkös felvétellel kezdünk, mert ugye egy átlagos tanuló napja általában azzal kezdődik, hogy felkel. Ezt a jelenetet már a munka végén vágtuk, úgyhogy villámkezű Zsolt gyorsan összerittyentette. Alapból felvettük mozgóképként, aztán a felvételből kivágtunk minden 3. vagy 4. képet, és akkor ilyen stop-motion lesz belőle. Ez persze nem ennyire egyszerű, mert van ahol sűrűbb, van ahol kevésbé, amikor például bekötődik Brigi cipőfűzője, az jóval kevesebb képkocka, mint amikor a kamera tesz egy 90 fokos fordulatot. Továbbá lehet variálni a képkockák sebességével, hogy a másodperc hányad részéig legyenek láthatóak.

Aztán felszállunk a buszra. 1 ember felszáll, máshol egy másik száll fel, aztán együtt szálnak le. Alapból mindig szemből filmeztem volna, de mivel nem sikerült buszt bérelni a BKV-tól, jó sokszor kellett újra venni, hogy az ajtók végre a kamera előtt nyíljanak ki. Ez végül nem sikerült, én teljesen máshogy képzeltem el ezt a 3 vágást, de azért jó ez így is. Ami még idegesítő, hogy van egy csomó járókelő. A buszmegállóból zebra vezet az iskoláig (bár mi a Szarpóna fele sétálunk, de hát ki veszi azt észre, ha nem szólok?). Jó nagy köd volt, úgyhogy jó lett ez a három vágás is. Húú!

51-nél van az első jelentős váltás a filmben, így aztán ide jön az egyik leglátványosabb felvétel, a biciklis. Ennek a pár másodpercnek a felvételével és a deszkával vagy másfél órát szöszmötöltünk. Megmondtam Zsoltnak, hogy kb. mit akarok, ő fogta a kamerát, ráállt a deszkára, én pedig toltam. Amikor Bendi beáll a suli elé, az vagy egy tucatszor fel van véve. Ez is 3 vágás, az irányok mindig ellenkezők, bejött a címfelirat, minden frankó.

A következő váltásig pont 1 perc van, ugyanis 2 percnél jön be Zsolt és a deszkája. Ezt az egy percet egy rövidebb és egy hosszabb, pár lépésből álló képsor töltötte volna ki. A hosszabb az 5 lépésből állt volna, de csak 3-ig jutottunk (Brigi Réka Livi), mivel az egyik osztály nagyon ellenszenves volt, és belefáradtam a kombinálásba is. A legvége az lett volna, hogy egy lány és egy fiú leejtik az osztályképeket, és közösen felveszik. Ez benne is van a filmben, csak ugye van köztük néhány töltelék, tehát nem sikerült vágás nélkül végigvinni. Egyébiránt ez a kedvenc részem az egészből. Nem azért, mert trükkösen van felvéve, vagy mert én is benne vagyok, hanem egyszerűen ez a legérzelmesebb. Ezt felvettük Domival és Csizivel is, de olyanok voltak, mint a kőszobrok, egyszerűen nem jött át, hogy ez a két ember véletlenül egymásba botlik. Ez is fel van véve egy tucatszor, sikerült a legjobbat kiválasztani.

Aztán nagyot ütnek a zenében, egymás után többször is, bekúszik a deszka, ő is tart az iskolába. Zsolt sajnos nem hajtotta ütemesen a deszkát, így ez sokkal rövidebb lett, mint szerettük volna, de elmegy. Ahogy a zene gyorsul, úgy a vágás is, meg eleve az, hogy a deszka is mozog, ezek rá erősítenek egymásra. És ezután kezdtük elveszteni érdeklődésünket a film iránt. Ahelyett, hogy kibontottunk volna belőle valamit, egy nagy &@{#+!? kerekedett ki belőle. Mindenki össze-vissza sétál, lehet látni, hogy nem azért, mert iskolába tart, hanem csak azért, hogy legyen mit felvenni. Eleve, a legtöbb az udvaron fan felvéve. Az egyetlen izgalmas dolog ebben, hogy váltakoznak az irányok, de egy idő után elszáll az újdonság ereje, és a néző elkezd unatkozni. Eredetileg itt elsősorban a szögekkel variáltunk volna. Ugyanazokat a cipőket más és más szögből is felvenni, szemből, oldalt, hátulról, stb, de ez valahogy elfelejtődött, és csak annyi maradt belőle, hogy Domi és Csizi egymás mellett sétálnak, amit mutatunk elölről is meg hátulról is. Másrészt az osztálytársak összetalálkoztak volna iskolába menet, és a végére mondjuk akár 6-an is együtt lépkedhettek, volna. De túl sok idő megszervezni, túl sok energia felvenni, hagytuk a fenébe. Az viszont biztos, hogy Zsolt hibátlanul vágott.

3:10-nél van egy számunkra igen vicces jelenet. Véletlenül lett felvéve, táncolás nem volt tervbe véve, hiszen hogy illesztjük azt az iskolába-menetelbe? De mivelhogy a koncepció már rég szétesett, és a zenében is van valami elnyújtott izé, ezt a táncot ilyen Zack Snyderesen felgyorsítottuk meg lelassítottuk, és jó sokat röhögtünk rajta, mert annyira röhejes. Persze, ehhez sokszor végig kell nézni.

3:20-nál aztán megint megtaláltuk magunkat, úgy érzem. Igaz, ez volt kb. az első jelenet, amit megvágtunk. Előzőleg lettek volna felvételek más osztálytermekben is, de bénán néztek ki, így nem lett belőlük semmi. A film végére jutottunk volna el a tesi órához, ahol párhuzamosan látjuk azt, ahogy valaki köti a cipőfűzőjét, és azt, ahogy valaki fut. Hogy a sebesség még jobban átjöjjön, faleveleket szórtunk a kamera elé, ami ráadásul még hangulatos is. Szóval ezt Zsolt tök jól összevágta. A film vége az lett volna, hogy valaki kosarazik, majd felugrik, és nem esik vissza, ezzel mintegy jelentéstöbbletet adva a dolognak. A labda viszont visszaesett volna. Ez itt azért csak volna, mert Bagdi Dani bele sétált a képbe, így nem lehetett megvágni, az újra vétel meg bénán sikerült, úgyhogy hagytuk az eredeti anyagot. Amikor már világos volt, hogy ez így rossz, felvettem magamat ugrálás közben, és gondoltam, hogy ez így komikus lesz. Felgyorsítva és háromszor megismételve az is, pláne, hogy akkor is visszajön, amikor már azt hinnénk, hogy vége a filmnek. Az ilyen vége van a filmnek, de mégse megoldások elég divatosak, Nóriék is többször ellőtték a saját osztályfilmjükben.

2. Rész - Szünet
Ezek után következik a konzultálás szeretett osztályfőnökünkkel. Mivel a film valójában két, egymástól majdnem független klip, valamivel össze kellett őket kötni. Erre szolgál ez a rövid jelenet, ami megidézi a néma filmek hangulatát, igaz, van felirat. A kép alsó és felső része elsötétül, zene nincs, ezzel is mintegy erőteljes kontrasztba állítva a két klippel. Szöszmötöltünk egy kicsit a nyilakkal, hisz világossá kellett tenni, hogy kik ezek, a Filmrendező Mestert meg természetesen nem önteltségünkből írtuk ki, egyszerűn az osztály fölé rendeltük volna magunkat, ha egy ilyen kitüntetett szerepben megnevezzük a valódi alkotókat. A dialógust meg akartam íratni valakivel, hogy folyékony legyen, de végül Zsolt és én eszkábáltuk össze az önreflexiót, meg a gyermekképekről alkotott véleményünket. A Szalagavatón úgy vettem észre, hogy ez a néma rész ütött a legjobban, az emberek fogták a poént, főleg a három kicsi pontot, amit ugye nem szokás filmekben így külön kiírni, de itt működik és jó.

De még mielőtt jönnének az arcok, van egy kis átvezető jellegű képsor, ahol folyamatosan gyorsul a vágás, hogy aztán az egész osztály látható legyen. Ezt a pár másodpercet két óráig vágtuk, annyira nehéz volt megtalálni az optimális sebességet, és többszöri megtekintés után már nem mondom, hogy tökéletes, de szerintem nagy munka volt. Amíg nem volt alatta hang, iszonyú szar volt. Aztán az ember azt is hihetné, hogy itt vége, ennyi volt az arcokból, de jön a Dance With Me.

3. Rész - Arcok
Ahogy azt már korábban említettem, itt egy diavetítős valami következett volna, a lábbelikhez hozzá rendeltük volna a viselőjüket, és akkor ez így fel lett volna építve. Viszont sokaknak nem tetszett az ötlet, vagy ha igen, akkor megtoldották volna még valamivel, és az már úgy néz ki, mint egy foltozott halmaz, amikor a jeleneteknek semmi közük nincs egymáshoz, úgyhogy nem. Egyik nap éppen zenét hallgattam, és hirtelen meg kellett nézzek valamit a Vödöremberből, ide-oda el kezdtem kattintgatni benne, az ismerős jeleneteket 1-2 másodpercre láttam, aztán mentem tovább, hogy megtaláljam, amit keresek. És mindez alatt ment a zene. Hirtelen mély nosztalgia fogott el, hogy hé bazdmeg, azok ott mi vagyunk, és ezt így csináltuk meg úgy. Szóval kitaláltam, hogy egy ilyen arcos montázs jó lesz a film második felének. Erről túl sokat nem lehet már írni, minden jelenetnek megvan a maga kis háttértörténete. Szisztéma sincsen, össze vissza felvettem szünetben az osztályt, aztán abból kiválogattuk a használható anyagokat, és tartalomtól függetlenül egymás mellé pakoltuk. Eleve a zene 2 percnél tartott, amikor beraktuk az első jelenetet, aztán visszafelé haladva összerittyentettük valahogy. Szóval mondom, nem lehet ebben túl nagy rendszert találni. Minimálisan persze azért van. Néha a szöveghez is van köze a képnek, a dance szónál táncolunk, a heavennél hajat rázunk a little strangernél meg egymásra ugrálunk. A mozgások sokszor egymásra erősítenek, akikről nagyon kevés felvétel van, az a végére kerül, így ez kevésbé feltűnő. Meg persze amikor Livi küldött egy puszit a kamerának, gondoltam, hogy ezzel lesz vége a filmnek. Zsoltékkal persze egy fél órát próbálgattuk, hogy inkább azzal legyen vége, ahogy leugrom a lépcsőről, de nem tetszett, úgyhogy szerencsére nem az lett. Akkor itt is vannak lassítások, gyorsítások, volt egy kis listánk, amire felírtuk, hogy ki hol szerepel, akiről meg nem volt még felvétel, arról készítettünk, és akkor ezek kicsit megrendezettek. Például az, hogy mosolyogj sokat, mert akkor a szülők majd elsírják magukat, annyira szép vagy, vagy hogy lengesd a hajadat, mert az lassítva tök jól fog kinézni, ilyesmik. Alapjában véve úgy gondoltam, hogy ez akkor fog jól kinézni, ha mindenki mindig beszél, mert az az életből kiragadott szituáció, és a Vödöremberben is pont ez tetszett. Lényeg a lényeg, hogy sok emlékezetes órát szerzett nekünk ennek a vágása, no és jó sok finom kaját is. És már kicsit kezdek fáradni. Mivel nincsenek nálam a nyersanyagok, nem tudom pontosan megmondani, de úgy kb. 3 órányi nyersanyagból lett összevágva ez a 8 perc, és összesen 25 órát dolgoztunk vele.

4. Rész - Vége
Az arcos videó végeztével megismétlődik a fel ugrós jelenet, csak ezúttal a levegőben maradunk, mert hát ugye egy új utat keresünk most, ami tök szép, meg így van egy keret, és itt elindul valami sláger, ami eredetileg azért lett volna, hogy valami nagyon frankó zenével is előálljunk, de ez a sláger sajnos kiáltott magáért, mert annyira illett ide, úgyhogy ez maradt. A stáblista a szokásos, egy csomót magyaráztam Zsónak, hogy ez meg az milyen szokott lenni, meg hogy mi lenne a jó, és végül is jó lett. Még a Télapó is tiszteletét teszi, meg a szokásos, a Vödöremberben már ellőtt apró poénok, amikre már senki sem figyel. Pedig korábban már figyelmeztettünk mindenkit, hogy mindig legyen éber (amikor harmadszorra bevágtuk a felgyorsított szökdécselést, emlékeztek?) Sajnos a technikusok vagy ki az anyám kínja is figyelmetlen volt, és levágta film végét. Pedig a két melankolikus hangvételű klip után itt csordult volna ki a könnye az embernek, mert kicsit olyan ez, mint egy R.I.P. felírat, persze korántsem az. Köszönetnyilvánítás, és volt képük levágni. Ráadásul a Vödörember is ott van! Most jut eszembe egyébként, hogy nem került a végére mosolygó szmájli. Persze, nem is kerülhetett volna, mert már túl sok minden van ott, hogy nézne ki, ha az ofő után még az is feljönne, de amikor még az előkészületeknél tartottunk, úgy gondoltam illeni fog ide. Hisz ez az ártatlanság jelképe.

De még szót kell ejteni a technikai problémákról meg megoldásokról meg nem tudom mikről. Hát ilyenek ezúttal nem nagyon akadtak, de persze azért mégis. Például a képarány szétcsúszott 16:9-ről 4:3-ra, és nem lehetett átkonvertálni, úgyhogy egyszerűen csak széthúztuk a képet, szerencsére nem történt minőségbeli romlás. A végén a zene is szarakodott, meg még biztos voltak dolgok, de erre inkább Zsolt emlékszik. Ami a "forgatást" illeti, barkácsoltam egy ilyen kamera állványt, ami úgy néz ki, mint egy fémdetektor. Ezen sokan nagyot derültek. Ezt lehet húzogatni, tologatni, emelgetni, szóval sok mindenre használható. Volt belőle több is, egy prototípus, majd további modellek, mivel az első darabot például szétbarmolták egyszer, amikor az osztályban hagytuk. Akkor egy törülközőn húztuk a kamerát, aznap csak olyan felvételek születtek. A mozgó kamerás felvételekről meg már volt szó. Deszkával vettük fel. Nem mondom, jól jött volna egy sin, akkor nem rezegne állandóan a kép. Legközelebb csak harmonikus nagy totálokat fogok csinálni, nulla mozgással. Pfhöö.

Egyéb felvételek
Nagy vállveregetés annak, aki ezt végig olvasta, mert ehhez akkora elszántság és bátorság kelhetett, mint az aranyeres betegnek, aki vállalja, hogy kisebésszék a vérrögét! Nem is lett ez olyan sok, csak 4 oldal Wordben.

No és persze még nincs vége. Ahogy azt már említettem, nyár vége felé már ötleteltem, hogy miből kéne álljon ez a film, és amilyen balga vagyok, ez fent van a neten is, és én most be is linkelem. 3 rövid valamiről van szó, a harmadikra pedig 3 variáció is született. Ezeket a telefonomon vágtam. De azt hiszem ezt is mondtam már. Nem szeretem ezeket nézni, mert egy ripacs vagyok bennük, de nem titkolhatom el, hozzá tartozik a filmhez. Kicsit lejjebb tehát, megtaláljátok ezeket a fake trailereket is. Az uszodában is szórakoztunk egy csomót. Ezek sajnos azért nem kerültek be a filmbe, mert

1: csak Bogi és én vagyunk rajta, belőlünk meg már van elég a filmben
2: vagy túl rövidek,
3: vagy sikeresen nem látszik semmi. Így született például ez a csodás kép a hasamról.

Aztán még biztos vannak apróságok, amiket meg akartam írni, de mire eljutottam odáig, hogy legyen időm körmölni a filmről, eltelt 3 hét, és már rég elfelejtettem, hogy milyen hihetetlenül szellemes szófordulatokkal kívántam feldobni a sekélyes, kusza és széteső, egyenesen átláthatatlan írásomat. Ha nem jött be, olvassátok el a Vödörembereset, az jobb lett. Ja, és a helyesírást se néztem át, mert lusta vagyok átolvasni 4 oldalt, és szörnyülködni magamon. Mindenesetre van itt még néhány archív felvétel, meg 3 darab így készült videó. Biztos lesz még több is, nem tudom, attól függ, hogy megkapom-e a nyersanyagok második felét, amit Konki remélhetőleg még nem törölt le a csúcs szuper gépéről. Nos és persze, majdnem lehagytam, a filmhez vezető linket.

B14 - OSZTÁLYFILM
Archív felvételek
Képgaléria (képek alatt rövid kommentárral)
Trailer - Teaser Trailerek

Visszajelzések
Csak pozitívak! Senki egy rossz szót soha nem szólt, el voltak alélva. Na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot. Szerencsére azért nincs nagy baj, az újdonság ereje hatott, és a legtöbbeknek tetszett a film. Szalagavató után sokan gratuláltak nekünk, mondtak építő kritikákat is, de persze az elégedetlenkedők nem mennek hozzá ilyenkor az emberhez, úgyhogy ki tudja. Azt halottam, hogy az idősebbeknek kevésbé jött be, de hallottam ennek ellenkezőjéről is. Egy 11. osztályos lány meg megkérdezte tőlünk, hogy felveheti-e velünk a kapcsolatot, vagy valami ilyesmi. A Városházi Híradó is szentelt nekünk 5 mondatot, ha igaz. Ezt majd bekeretezzük, és felpakoljuk a falra, már ha sikerül szerezni egy ilyen újságot. A Promontor TV meg meginterjúvolta az Igazgatónőt, ebben ugyancsak látni lehet pár röpke pillanatra a filmet (itt a link). No és persze ott van az osztály, akiknek több premier előtti vetítést is tartottunk. Ezek úgy néztek ki, hogy a filmben még voltak fekete foltok, amik kitöltésre vártak, de mivel az emberek szeretik magukat, az arcos résszel szemben nem sokaknak volt kivetnivalója. Legalábbis remélem. Szóval nem lett rossz. Nem ez a legjobban sikerült osztályfilm, amit láttam, de ha a kereteket nézzük, azt hiszem elégedettek lehetünk ezzel a rövidke 8 perccel. Persze bennem és Zsoltban él a hype, hogy ezt jobban is meg tudtuk volna csinálni, majd a szalagavatót követően ez egyre csökkent, mert mások öröme kiült ránk is. Ja, és hát elnyertük az idei Aranycipőfűző díjat. Ezt nem csak úgy mondom, de még ha nem is látszott rajtam, ez azért megható volt. Jól esett!