(Eredeti bejegyzés: 2010, Elkerülhetetlen Blog) Nem akarok bele menni, hogy miért jó gyűjtögetni. Mániám az önértelmezés, de ezúttal nem vagyok hajlandó foglalkozni vele, mert akkor leblokkolna a Facebook. A tulajdon kétarcú dolog, ezt a füzetet pölö én is majdnem elvesztettem, ki is tört a hiszti. De nem fontos. Van ilyen. Gyűjtök mindenféle hülyeséget, például KÉPREGÉNYEKET!
Térjünk a lényegre. A lényeg. A lényeg egy kérdés. Miért érdemes írnom a lényegről? Hát mert a lényegről mindig érdemes írni. De az igazi lényeg. Ami tényleg lényeg. Na jó, abbahagyom. A lényeg, hogy nálam a gyűjtése éppúgy egy alkotási folyamat, mint egy művészi produktum elkészítése. A gyűjtögetés nem merül ki abban, hogy mindent megtartok, én ezeket füzetbe ragasztva őrzöm. A jegyek elhelyezése azonban kérdések elé állít. Hogyan ragasszam be?
Ez az első kérdéskör. Nekem teljesen mindegy. Én a saját szépérzékemre hagyatkozom, nincsen előre eltervezett struktúra. Nincs megtervezve, hogy egy adott oldalon hány jegy legyen, milyen elrendezésben, milyen típusú jegyek. Mivel a hónapok közben folyamatosan gyarapodik a jegyek száma, az sincs előre kifundálva, hogy az eltérő jegyfajták (mozi, színház, kiállítás, koncert, stb.) hány oldalanként váltják egymást. Ezen a téren a teljes szabadság biztosítja azt, hogy az oldalak változatos külcsínnel rendelkezzenek. Én mindenekelőtt ezzel foglalkozok. Mert dekoratív.
Igen, a jegyek dekoratívak, mert más-más ábrák díszítik őket, eltérő a színük, eltérő a tipográfiájuk. Ezt azonban feldobom egyéb, a jegyekhez nem köthető újságkivágások beragasztásával, amik tetszettek annyira, hogy örök emléket állítva nekik, megőrizzem azokat. A folytonosan létrejövő holtterekben pedig remekül elférnek. Továbbá magam is belenyúlok, kicicomázok apró részleteket. Ezek együttesen definiálják a szubjektum jellemét is. Tehát engem.
Elég sűrűn elhangzott már az a szó, hogy jegy. De elfelejtettem tisztázni, hogy milyen jegyekről is van szó, márpedig ha nagyon is tudatos akarnék lenni, akkor ezt beleszőném valahogy a bevezetésbe, de mivel érzelmileg rendkívül fel vagyok dobódva több, itt most nem közlendő történés hatásától, ezt nem teszem. Inkább a szátokba rágom, mert félek, hogy nem értenétek meg. Gyűjtögető magatartásom kulturális foglalatosságaim dokumentálására irányul. Így a füzetben nem található vonatjegy, vagy másmilyen jellegű beugró, kupon, szelvény stb. Ezek ugyancsak jellemeznek engem. Mivelhogy nem vagyok mindentudó, látok rossz és jó dolgokat is, eleinte szükségét éreztem ezeknek az értékelését.
Ez lenne tematikánk 2. pontja. Az idő előre haladtával ugyanis változott az ezzel kapcsolatos magatartásom, s ez számon követhető az oldalakon is. Mivel a véleményformálás sosem örökérvényű, ráeszméltem, hogy semmi értelme minősítenem. Magamnak kreálom ezt a füzetet.
De közben ember maradok. Vágyom az elismerésre. Vagy ha arra nem is, a közösségre. Ezért töltöttem fel a képeket: Itt is lennének. (Rá kell kattintani a fenti mondatra, mert ez egy link, ami oda vezet a képekhez. Aztán pedig a képekre kell kattintani, és úgy lehet lapozni, mivel azok is linkek, csak nem nyitják meg új ablakban. Az ablakok azok az interneten…) Még van néhány üres oldal, év végére biztosan betelik. Aztán soha többet nem megyek moziba. Hahaha!
A rajz érettségin is jól jött a füzet, be tudtam mutatni a kép és szöveg kapcsolata címszó alatt. Tetszőlegesen választott alkotáshoz a Vödörembert adtam be (már írtam róla), tárgytervezéshez az OKTV-s munkámat (majd írok róla), kedvenc rajztechnikához pedig egy ezer éves képregényt (még fent van egy ezer éves oldalon). Mindent összevetve tehát jobban is megerőltethettem volna magamat. Azért mindenki boldog remélem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.