Dani Áron | Cikkarchívum

Mezei EB 2012: A Mezei EB-nek mindig nagyon nagy lendülettel vágnak neki az indulók, a legtöbb helyezése ugyanis 2-3 km környékén már kialakul, mivel ekkora a mezőny általában már kellően szétszakadozik,  és a többség a célba is abban az intervallumban érkezik be, amelyikben ekkor tartózkodik. Csak nagyon kevesen vannak, akik a felfutással próbálkoznak - tavaly az ukránok és a norvégok tudatosan választották ezt a taktikát – és ennél egy kicsit többen, akik próbálnak elől futni, de végül elfáradnak és jelentősen hátrébb végeznek. Gyors kezdések helyett én is inkább a felfutás, a fokozatos gyorsulás híve vagyok (avagy a leszakadók megelőzéséé), a versenyvégi hév ugyanis nagyon sokáig el tudja vinni az embert, ezért úgy tervezem, hogy az első 4 kis körben, ami kb. 2km lehet,  nem tolakodok, de megpróbálom belőni magamat az 50-60. helyre. A kis körben van néhány nagyon éles kanyar, ami valószínűleg nagyon szét fogja húzni a mezőnyt, de ügyes helyezkedéssel rengeteget nyerhet az ember – vagy éppen veszíthet. Úgy kéne ezt a négy kört lefutni, hogy jó helyen legyek, de azért a helyért ne kelljen máris meghalni.

Ezután következik a 4 nagy kör, amit fejben lényegesen könnyebb elviselni, mint az OB-n futott 5 kört (a legnehezebb részből, a kis hurokból eggyel biztosan kevesebb). Úgy tervezem, hogy az első és a harmadik körben próbálkozom az előzésekkel, a másodikban és az utolsóban pedig inkább csak igyekszem tartani a helyemet. Ha a gyorsabb körök tényleg úgy sikerülnek, ahogy szeretném, akkor az utolsóban már annyira fáradt kell legyek, hogy a helyezést tartani is nagy szó lesz. Hogy sikerült-e tartani magam az előzetes elképzeléseimhez, illetve hogy ezek mennyire voltak reálisak, az vasárnap kiderül...

Az 50. hely környéke persze nem légből kapott célkitűzés, elég sokat böngésztem az elmúlt évek EB eredményeit. Először is kiszámoltam, hogy ha Szabó Sándor befut mondjuk a 10. helyen (nem mondom, hogy nem lenne képes előrébb is végezni), akkor - a mezei OB-ból kiindulva, ahol én nála körülbelül 7 km/h-val lassabb kilométereket futottam - az 50-60. hely között kellene beérnem. Legalábbis a legutóbbi két évben nagyjából ennyi volt a differencia a 10. és az 50-60. között.

Megnéztem azt is, hogy a 41 db 89-es születésű futó helyére csak 26 db 92-es születésű érkezik az idei utánpótlás mezőnyhöz (pont annyi mint ahány 89-es volt tavaly az első 50-ben), de közülük csak 8-an végeztek tavaly az első 30-ban a juniorok között, tehát nagyjából ők azok, akik valószínűleg elsőéves utánpótlásként is az élmezőnyben tudnak majd végezni. Érkezik persze még rengeteg 91-es születésű is, de abból indultam ki, hogy a legtöbb "újonc" azért fut először másodéves utánpótlás korúként, mert tavaly talán nem fért volna be a csapatába, így velük nem számoltam - bár nincs is mi alapján. Ezekből is csak azt szűrtem le, hogy az 50. hely környéke lehet reális.

A száraz statisztikák persze nem sokat mondanak, hisz semmit sem árulnak el arról, ami a háttérben zajlik. Például ha valaki tavaly rosszul szerepelt, attól most még szerepelhet jól is, és fordítva. Másrészt ki tudná előre jelezni, hogy a versenyzők hogyan teljesítenek majd egy olyan pályán, ahol a szintkülönbség többszöröse az utóbbi évekének (ez akár 10 km/h lassulást is jelenthet, lásd az ábrát), és ahol hosszú idő után a hőmérséklet is 0 fok alatt lesz – biztosan lesznek olyanok, akik egyszerűen lemerevednek a hidegtől, ráadásul nagy havazást is ígérnek. Ezekre a körülményekre én lelkileg eléggé felkészültem, de nem mondom, hogy fizikailag is. Nem edzettem speciálisan terepen, sárban vagy emelkedőn (bár a sárban futás történetesen az egyetlen dolog, ami képtelen vagyok pszichése elviselni), csak néhány apró változtatást eszközöltünk az őszi alapozásban. Nem arról van szó, hogy nem vennénk komolyan, hanem csak arról, hogy a Mezei EB nem célverseny, és én jövőre szeretnék Utánpótlás EB-re menni, amihez a Mezei EB tökéletes motivációs pontként szolgál az őszi holtszezonban. Edzhetnék kétszer annyit, mint amennyit most edzek, de az hosszútávon biztosan visszaütne - nem kell messzire menni a hazai példákért.

Nagyon úgy néz ki tehát, hogy így már az első 50-be is nehéz lesz bekerülni, de a másik oldalon ott van az is, hogy a tétversenyeken általában jobban teljesítek, könnyebben megy a futás, utazom a többiekkel, másrészt hogy az én fejlődésem viszonylag folyamatos, így ha a skanzenben futottam x időt, akkor várható, hogy két hét múlva még jobbat fogok - bízom a formaidőzítésünkben. Bár ha az időjárás valóban olyan zord lesz, mint amilyennek az előrejelzések mutatják, akkor azzal is elégedett lennék, ha tartani tudnám majd az OB-n futott iramot.