Hát ez valami elképesztően szívmelengető gyógyír a léleknek. ❤️� Pedig nem kéne az legyen, már a felütés is olyan, hogy tudod a végét, de megmondom mitől működik mégis: úgy érzed, a film megért téged. Te vagy a cinikus és dühös OKNYOMOZÓ, és találkozol ezzel a már-már visszataszítóan kedves MESEMONDÓVAL, aki figyel, megért, elfogad, és aztán szépeket mond neked.
A bárgyúnak ható, egyszerű igazságokat olyan mély jelenléttel tette meg ez az ember, amire csak az képes, aki már megtette a bonyolulttól az egyszerűig tartó utat. Ez választja el a konyhafilozófiát a bölcsességtől.
A rendező zsenijét dicséri, hogy ezt a jelenlétet sikerült olyan hitelesen vászonra adaptálni, hogy már Hanks első megszólalásánál kicsordulna a könnyed, pedig nem történik semmi, csak egy ember nagyon tagoltan beszél egy berendezett stúdióban, és árad belőle az EGYÜTTÉRZÉS.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.