Terminátor, Conan, Ragadozó. Csak három franchise, amit az egykori testépítő, majd későbbi kaliforniai kormányzó indított el hódító útjára, és amely filmek annak ellenére is kitörölhetetlen helyet követelnek a VHS-korszak panteonjában, hogy a különféle folytatások és rebootok sajnos alaposan megtépázták az eredeti alkotások saját műfajukon belüli dicsőségét. Az egyik sci-fi, a másik fantasy, a harmadik háborús akciófilm – ami mégis közös bennük, és a színész legtöbb filmjében, hogy mind fantasztikus elemekkel dolgoznak. Mintha Schwarzanegger túlvilági, grandiózus alakja, képtelen testi méretei egyenesen kikövetelnék maguknak, hogy legyen körülöttük, vagy velük szemben valamilyen fantasztikum, amikor pedig nincs– leginkább vígjátékokban –, akkor maga az "osztrák tölgyként" is emlegetett izomkolosszus a testet öltött fantasztikum: megjelenése ugyanis akár egy görög félistené. Pedig valójában ő is csak halandó ember, vérzik, öregszik, és július 30-án már 75. születésnapját ünnepli.
Arnold Schwarzenegger 1947. július 30-án született egy Grazhoz közeli, Thal nevű osztrák faluban, és életútja a megvalósult amerikai álom: üzletemberként, testépítőként, politikusként és színészként egyaránt nagy magasságokba sikerült felérnie. Összegyűjtöttük az "osztrák tölgy" tíz legjobb filmjét – igaz, az "utolsó" helyen rögvest három film is szerepel, csupa vígjáték.
10. Schwarzenegger vígjátékai
(Ikrek, 1988; Ovizsaru, 1990; Hull a pelyhes, 1996)
Az egykori testépítő elsőként jött rá, hogy mitikus méreteit vígjátéki szerepekben is remekül kamatoztathatja (később több akciósztár is követte ezen az úton, lásd Sylvester Stallone, Hulk Hogan vagy éppen Dwayne Johnson példáját), és a 80-as évek végén össze is állt a komédiáiról ismert Ivan Reitman rendezővel. Az Ikrekben (1988) Schwarzanegger az ikertestvérét keresve érkezik meg az államokba, és kóstol bele az amerikai álomba. Mint kiderül, testvérével (Danny DeVito) nem csak külsőségeiben, hanem jellemükben is teljes ellentétet alkotnak,REITMAN PEDIG KI IS AKNÁZZA A HELYZETBEN REJLŐ KOMIKUS LEHETŐSÉGEKET.Az Ovizsaruban (1990) már nem is annyira a szereplők, hanem a szokatlan helyszín szolgál elsősorban a humor forrásként: a füstös-ködös sikátorokhoz szokott Kimble nyomozó (Schwarzenegger) ezúttal egy óvodában szimatol a bűnözők után.
Hasonló okokból működik a Brian Levant által rendezett Hull a pelyhes (1996) című karácsonyi film is, ami igazából egy kifejezetten gagyi alkotás, mégis van valami bájos abban, ahogy Schwarzanegger végigidétlenkedi a fiát elhanyagoló családapa sablon-történetét.
PONT AZÉRT MŰKÖDIK, MERT AZ "OSZTRÁK TÖLGY" EGYÁLTALÁN NEM PASSZOL EGY ILYEN MÉZES-MÁZAS CSALÁDI FILMBE, ÉS ETTŐL MÁRIS SOKKAL IDÉZŐJELESEBBÉ VÁLIK BENNE MINDEN.
Mintha a Hull a pelyhes görbe tüköröt akarna tartani a karácsonyi bevásárlásokkal járó tömött sorok, a zsúfolt plázák, és az ingerült vásárlók felé.
9. Az utolsó akcióhős (1993, John McTiernan)
Jack Slater (Arnold Schwarzenegger) igazi keménykötésű zsaru, egy autós üldözés közepén fura potyautassal találkozik. Danny (Austin O'Brian) azt állítja, ő nem is igazi, hanem csak egy kitalált akcióhős, a világ pedig amiben él, csak egy film. Slater Dannyvel kénytelen folyatni a drogbárók utáni nyomozást, de lassankét rádöbben, hogy a fiú tényleg igazat mond.
A MÁBÓL SZEMLÉLVE NEHÉZ ELHINNI, HOGY BEMUTATÁSÁNAK IDEJÉN SEM A KÖZÖNSÉG, SEM AZ ALKOTÓK NEM SZÍVLELTÉK KÜLÖNÖSEBBEN EZT A KORÁT MEGELŐZŐ, ÖNREFLEXIÓKTÓL HEMZSEGŐ MOZIT, AMELYBEN SCHWARZENEGGER ÚGY KÉPES VICCET CSINÁLNI SAJÁT KULTUSZÁBÓL, HOGY KÖZBEN MEGBECSÜLI AZOKAT A TÁVOLI HŐSÖKET, AKIKNEK A BŐRÉBE BÚJIK.
A józan ész határát több mint súroló akciófilmes klisék megjátszása közben az önirónia kiragad a vászonra és a valóságra egyaránt, ráadásul Schwarzenegger kevés filmjében tűnik olyan esendőnek, mint itt, ezen túlmenően pedig nincs még egy film, ami a színész "kolosszus" alakját képes lenne a spielbergi hagyományokkal ötvözni – márpedig itt ez is megtörténik úgy, hogy közben Az utolsó akcióhős mégis megmarad fő műfajánál, és alapvetően egy izgalmas, látványos és humoros akciófilm.
8. Végképp eltörölni (1996, r.: Chuck Russell)
John Kruger (Arnold Schwarzenegger) feladata megrendezni a kormány számára fontos, veszélyeztetett tanúk halálát, és megszervezni az új életüket. Legújabb munkája egy fegyvergyártó cég ellen tanúskodó hölgy, Lee Cullen (Vanessa Williams) "eltörlése" lenne, de a dolgok csakhamar megváltoznak, mikor kiderül, tégla van a tanúvédelmi programban. Krugernek így egyszerre kell felgöngyölítenie az ügyet, és közben életben tartania a rábízott nőt.
A Végképp eltörölni nem sok "legjobb filmes" listán szerepel, mégis ez volt Schwarzenegger utolsó klasszikus, régivágású, vegytiszta akciófilmje, ami megkövetelte a színész robosztus alakját. Nincs híján a látványos attrakcióknak (ugrás az ejtőernyő után, viaskodás az aligátorral, lövöldözés a kikötőben), az ismerős egysorosoknak és a karakteres antagonistáknak, iiletve kiváló mellékszereplőknek (James Caan, James Cromwell, James Coburn), miközben nagyon hangulatos a filmzenéje is (ami a szintén Chuck Russel által rendezett A Maszkra hajaz, de a Ragadozót is jegyző Alan Silvestri szerezte).
7. Kommandó (1985, r.: Mark L. Lester)
John Matrix (Arnold Schwarzenegger) lányát elrabolja egy puccsra készülő latin-amerikai tábornok, hogy rákényszerítse őt az elnök megölésére. A sokat látott ex-kommandós viszont nem enged a zsarolásnak, és rögtön a rosszemberek után ered. Csak pár órája van, hogy átverekedje magát a nyomában loholó rendőrökön, gyilkosokon, magán hadseregen, és kiszabadítsa Jenny-t.
A Kommandó az akciópápaként elhíresült Joel Silver producer (48 óra, Halálos fegyver, Die Hard, Mátrix, stb.) és Schwarzenegger első közös válasza a Rambóra.
IGAZ, EBBEN A FILMBEN AZONBAN NINCS SEMMI KRITIKAI ÉL, POLITIZÁLÁS, ÁRNYALT KARAKTERIZÁLÁS VAGY BÁRMIFÉLE FINOMKODÁS: A FŐHŐS KÉT TONNÁS AUTÓKAT GURÍT LE A HEGYEN, PUSZTA KÉZZEL TÉPI KI A TELEFONFÜLKÉT A FALBÓL VAGY A SZÉKET A KABRIÓBÓL, MARKOLÓVAL RONT NEKI A FEGYVERBOLTNAK, ÉS AKKOR MÉG FEGYVER NEM IS KERÜLT A KEZÉBE.
Schwarzenegger minden mozzanata a nyers brutalitás, amit az a komikus tény ellenpontoz, hogy amikor nem gyilkoló üzemmódban töri a csontokat, őzikéket simogat és a kislányával fagyizik. A 80-as évek akciófilmjeinek esszenciális darabja: vállaltan szórakoztató bugyutaság, egyúttal pubertáskori férfias vágyálom.
6. Terminátor - A halálosztó (1984, r.: James Cameron)
Kyle Reese (Michael Biehn) egy gépek uralta jövőből utazik vissza 1984 Los Angelesébe, hogy megmentse az emberi ellenállás vezetőjének leendő anyját, Sarah Connort (Linda Hamilton), akire egy szintén időutazó kiborg, az elő szövettel borított T-800-as (Arnold Schwarzenegger) vadászik.
Schwarzaneggert ugyan a Conan, a barbár tette ismertté a mozirajongók számára, mégis a Terminátor volt az a film, ami igazán elindította az akcióhőssé válás útján – még akkor is, ha itt épp ő alakítja a film legfélelmetesebb szörnyetegét. A nukleáris-holokauszt fenyegető réme az 1980-as években egy sor posztapokaliptikus B-filmnek (Mad Max 2, Menekülés New Yorkból stb.) engedett zöld utat, a szerényebb költségvetések pedig több szabadságot jelentettek az alkotóknak (ellenpéldaként lásd a Szárnyas fejvadász össze-vissza vágott mozis verzióját).
EZ A MEGALKUVÁSMENTESSÉG ÉS AZ EMBERISÉG VÉGPUSZTULÁSÁNAK TÉMÁJA KÖSZÖN VISSZA A TERMINÁTORON IS, AHOL SCHWARZENEGGER GYILKOS KIBORGJA FELTARTÓZTATHATATLANUL ROBOG A CÉLJA FELÉ, ÉS AHOGY A FILM ELŐREHALADTÁVAL A ROBOT EGYRE JOBBAN AMORTIZÁLÓDIK, ÚGY LESZ EGYRE FÉLELMETESEBB RÉMALAK.
5. Conan, a barbár (1982, r.: John Milius)
Conan (Arnold Schwarzenegger) rabszolgaként nő fel, miután nomád törzsét a szeme előtt mészárolja le a titokzatos Thulsa Doom (James Earl Jones) és serege. A barbár felnőttkorára ünnepelt harcossá válik, és mikor váratlanul elnyeri szabadságát, gyilkolásban, szexben és kincsekben gazdag kalandokba keveredik, melyek során jó barátokat is szerez. Thulsa Doom hatalma azonban egyre fenyegetőbb, így az ifjú barbár felkerekedik, hogy bosszút álljon a kígyóbűvölő hadvezéren.
A Conant – hasonlóan Robert E. Howard eredeit regényéhez – nem annyira a története vagy a hősei, mint inkább keresetlen nyersessége (Conan ököllel üt le egy tevét, máshol elharapja a vállán lakmározó keselyű nyakát), egyedi atmoszférája, elégikus hangulata emeli a látványfilmek klasszikusai közé.
John Milius ihletett adaptációja igazi hard fantasy, az ősi erő, a férfi büszkeség és a csiszolatlan ösztönök diadalittas ünneplése, ami legyőzi az ármánykodást, megtévesztést jelképező sötét mágiát. Conan a maga maszkulin egyszerűségében a kies sztyepp vidék első egzisztencialista hírhozója (nem véletlenül megy később nyugat irányába), aki önmagából merít erőt, nem törődik sem asszonnyal, sem Istennel, amikor szembeszáll a kollektív tudatlansággal, az istent játszó imposztorral. A Conan, a barbár olyan egyedülálló mozgókép, aminek nem is igen akad párja azóta se (a folytatás híján van a valódi misztikumnak, talán szellemi örökösként eszünkbe juthat Zemeckis Beowulf adaptációja)
4. Total Recall - Az emlékmás (1990, r.: Paul Verhoeven)
Douglas Quaid (Arnold Schwarzenegger) egyszerű bányász, aki a Marsról álmodik, gyönyörű felesége (Sharon Stone) azonban sokkal nyugodtabb bolygón képzeli a közös nyaralást, és vadul ellenzi férje terveit. Quaid végül elmegy a Total Recallhoz, hogy a Marsról való valós élmények hiányában olyan hamis emlékekkel gazdagodjon, melyekben - a szolgáltatás mintegy extrájaként - ő maga egy beépített titkos ügynök. A beavatkozás azonban balul sül el, amikor kiderül, hogy Quaid jelenlegi emlékei ugyancsak mesterségesen lettek beültetve.
A PHILIP. K. DICK NOVELLÁJA ALAPJÁN KÉSZÜLT TOTAL RECALL A VALÓSÁG RELATIVITÁSÁT, A VALÓS ÉS A VIRTUÁLIS VALÓSÁG KÖZÖTTI HATÁR ELMOSÓDÁSÁT BONCOLGATJA.
A néző a főhőssel együtt vész el a két teljesen ellentétes olvasat, a paranoiával ellenpontozott banális világmegmentés és a mesterséges álom között, így a "valóság" nem csupán egyszerű csavarként, hanem központi témaként jelenik meg.
PAUL VERHOEVEN AZ EMBER VALÓSÁGGAL VALÓ VISZONYÁN AZONBAN CSAVAR MÉG EGYET, HA UGYANIS BEDŐLÜNK A RENDEZŐ JÁTÉKÁNAK, ÉS FEJET HAJTUNK AZ AKCIÓDÚS KÉMSZTORI-OLVASAT MELLETT, AKKOR EL KELL FOGADNUNK AZT IS, HOGY QUAID CSUPÁN EGY MESTERSÉGES SZEMÉLYISÉG, AKI FELÜLÍRTA EREDETIJÉT.
A Total Recall legnagyobb érdemét mégsem az alapanyag szellemiségét megtartó, az emberi egzisztenciáról és társadalomról szóló összetett kérdésfelvetések szolgáltatják, hanem az, hogy ezeket játszi könnyedséggel fűzi bele a vicces egysorosokkal operáló Schwarzenegger-akciófilmek vonulatába.
Harry Tasker (Arnold Schwarzenegger) igazi "szuper-titkos ügynök", még a családja sem sejti mivel foglalkozik a magát szürke öltönyös kereskedőnek kiadó férj, aki a világ legunalmasabb emberének tűnik. Harry épp egy veszélyes terrorista után nyomoz, amikor Helen (Jamie Lee Curtis), az elhanyagolt feleség (némi figyelemre és izgalomra vágyva) találkozgatni kezd egy magát titkosügynöknek kiadó férfival (Bill Paxton). Harry ezzel két tűz közé kerül, és még nem is sejti, hogy hamarosan a feleségével együtt kell megmentenie a világot.
Dutch őrnagyot (Arnold Schwarzenegger) és különlegesen képzett kommandóját a dél-amerikai dzsungelbe vezénylik, hogy kimenekítsék a helyi gerillák kezére került amerikai diplomatákat. A mentőakció azonban csakhamar vadászattá válik, ahol Dutch és csapata a préda.
EZ NAGYMÉRTÉKBEN KÖSZÖNHETŐ MCTIERNAN SZIKÁR RENDEZÉSÉNEK, A TESZTOSZTERONTÓL TÚLFŰTÖTT ELITALAKULAT TAGJAINAK (ELÉG PÁR PERC VELÜK A HELIKOPTERBEN, ÉS MÁR KEDVELJÜK IS ŐKET), ÉS PERSZE MAGÁNAK SCHWARZENEGGERNEK.A Ragadozóban is van humor (főleg macsós disznóviccek, de a legjobb a híres szkander kézfogás Dutch és Dillon között), de többnyire mégis végig halálosan komolyan veszi magát és a fallosz méregető karaktereit. Itt mindenki profi, de még ez sem elég a földönkívüli sportvadász ellen, aki trófeákat gyűjteni érkezett a Földre.
1.Terminátor 2 - Az ítélet napja (1991, r.: James Cameron)
Sarah (Linda Hamilton) megszülte a már kamaszévei elejét taposó John-t (Edward Furlong), viszont mivel az igazságszolgáltatás nem hitte el a Terminátorról szóló történetét, most egy elmegyógyintézetben raboskodik. Hamarosan azonban újabb Terminátorok érkeznek a jövőből, hogy örökre megváltoztassák nem csak a Connor család, hanem az egész emberiség jövőjét.
Amíg az első rész egy húsba maróan nyers, rideg és nyomasztó világképű, de alapvetően alacsony költségvetésű film volt, addig a folytatás már olyan, minden elemében káprázatos blockbuster-mutatvány, amely ráadásul nem csak nagyobb, hangosabb, drágább (az első film volt, aminek a költségvetése átlépte a 100 millió dollárt) az előzménynél, hanem mélyebb, jobb film. Valóságos példája annak, hogyan lehet ugyanabból a történetből sokkal többet kihozni, a T2 ugyanis javarészt az előzmény történet- és cselekménygerincét használja újra (Sarah egy időutazó védőangyal segítségével menekül egy gyilkos robot elől), kevesebb expozícióval, és több utazással. A fél nap alatt kibontakozó románc helyét az egész játékidőn keresztülvonuló jellemfejlődések veszik át: Sarah gépies merevségéből visszalényegül emberré, a T-800-as megtanulja értékelni az emberi életet, John pedig kallódó kamaszból válik komoly felnőtté, miközben az ítélet napját is sikerül elkerülni.
EZ A DERŰLÁTÓ ATTITŰD NAGYON MESSZE ÁLL AZ ELSŐ RÉSZ PARANOID REMÉNYTELENSÉGÉTŐL, VISZONT ANNÁL JOBBAN TÜKRÖZI A HIDEGHÁBORÚ LEZÁRÁSA UTÁNI KORT, AMIBEN KÉSZÜLT.
Mindeközben persze akciófilmként is kiemelkedő teljesítmény, nem csak a folyékony fémvázas T-1000-es (a filmtechnika szempontjából) paradigmaváltó megjelenítése, hanem a mesterien időzített akciójelenetek miatt is.
+1 Acélizom (1977, r.: George Butler & Robert Fiore)
Az acélizom papíron egy dokumentumfilm a testépítőkről, amely Schwarzenegger és néhány riválisa felkészülését mutatja be az 1975-ös Mr. Olympiára.
VALÓJÁBAN AZONBAN EGY NAGYON TUDATOSAN FELÉPÍTETT, DRAMATIZÁLT FILM, TÖBB ELLENTÉTES KARAKTERREL, AMINEK KIFEJEZETT CÉLJA VOLT A SPORT NÉPSZERŰSÍTÉSE, HATÁSA PEDIG ELKÉPESZTŐEN NAGY VOLT A 80-AS ÉVEK FORDULÓJÁN, AZ ADDIG ALIG LÁTHATÓ SPORTÁGRA CSAKHAMAR EGY ÓRIÁSIRA DUZZADT IPARÁG ÉPÜLT.
Számos aspektusa van, ami miatt érdemes a figyelemre, de főleg Arnold profizmusa kiemelkedő, ahogy elméből letornáz mindenkit, mert tényleg nagyobbnak tűnik, mint amekkora. Még akkor is, ha később bevallotta, hogy ez a kérlelhetetlen professzionalizmus is csak egy felvett szerep volt, hiszen ő is csak ember. Pedig neki elhinnénk, hogy valamivel mégis több.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.