Van a külső, ami kapcsolatokról, tevékenységekről, értelemről, időről és térről, meg mindenféléről szól, és van a belső, ami csak rólam, s ennél fogva nehezen megragadható és kiismerhető. Az Anansi fiúk ha akarom urban fantasy, ahol a hős egy varázslatos mesevilágra bukkan, karibi meg afrikai istenségekkel, és roppant szórakoztató dolgok történnek vele (bár ő ezt nem élvezi annyira), de egy sokkal mélyebb réteg szerint ez a világ csak a főhős elnyomott belső lényének kivetülése is, amolyan eszmélés, mint Tyler a Harcosok klubjában. Ez az igazi 2in1!
A regény lassan indul, de a végére izgi lesz, addigra Kövér Charlie (aki nem is kövér) is szerethetővé válik, pont azért, mert kénytelen “önmagává válni”, avagy megélni azt a belső világot, amit a legtöbben úgy rettegünk és kívánunk egyszerre. Szép!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.