Tavaly láttam a könyvből készült filmadaptációt, ami nem egy kiemelkedő darab, de kellemes élmény, sok jó színésszel, és nagyon megkapó, misztikus filmzenével (itt hallgasd: https://bit.ly/3uLNjf1). Pár hónap alatt megszereztem a könyvet is, amiért a szerző annak idején Pulitzer-díjat is kapott.
A regény a világtól elzárva, Új-Fundland jeges partjain élő, öntörvényű emberekről szól (itt süllyedt el a Titanic is), és arról, hogy a főszereplő Quoyle (a filmben Kevin Spacey alakítja), aki egy pipogya csődtömeg, az élet elől menekülve pont ezen a zord helyen talál végre magára.
Visszafogott történet, egyszerű nyelvezettel, és ebben rejlik az ereje: nagyon intim. Emberi sorsok, amik nyomtalanul tűnnek tova, kegyetlenségük ellenére mégis bizakodásra adnak okot, mert őszinték és igazak. Nem véletlenül élnek az Isten háta mögött, bár a modernizmus már kivetette rájuk a hálóját, ők még ellenállnak, és nem mások életét élik, hanem a sajátjukat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.