Ismerkedem Szabó Magdával. A magyar irodalom talán legkedveltebb, legolvasottabb alakjáról beszélünk, én mégis az időskori TV-interjúiból és a citatumos idézetgyűjteményekből ismertem, nem egyet le is írtam magamnak, mély tudásról és nagy bölcsességről tanúskodnak. Ezért érdekelt ez az interjúkötet is, mi derül ki belőle Szabó Magdáról?
Őszintén szólva, annyira nem sok, főleg ha olvastuk már az önéletrajzi ihletésű regényeit (Ókút, Régimódi történet, Für Elise). Irodalomtörténet szempontjából érdekesebb olvasmány, még akkor is, ha Szabó Magda vérbeli mesélő, egy egyszerű kérdésre is egybefüggő négy oldalon keresztül válaszol.
Ami engem vele a kapcsolatban mindig is a legjobban érdekelt, hogy az államszocializmus miatt nem vállalt gyereket. Ő lehet rabszolga, de rabszolgát szülni nem fog. Ez megütötte a fülemet, s a rendszerváltáskor benne is szült keserűséget, mint ahogy úgy általában is megvolt benne a derűnek és a szomorúságnak a kettősége, gondoljak akár a szüleire, akár Szobotka Tiborra, akiket szeretett, de haláluk után sem engedte el őket. Egyszerűen nem volt hajlandó.
Magamban némán kárhoztattam Szabó Magdát, hogy miközben tanárként, mentorként, íróként fiatalok tömegének tudott anyja lenni, a körülményekre hivatkozva mégsem vállalt saját gyereket, noha vágyott is rá. Azóta megértettem, hogy ez a döntés inkább morális, és nem egzisztenciális, ám ezzel együtt csak még szomorúbbnak tartom. Ítélkezni otrombaság lenne, de a kérdést azért felteszem: erkölcsi tartás, egyenes gerinc, vagy meghunyászkodás, esetleg a kettő egyszerre?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.