Ha a hazai viszonyokat nézzük nem, még mindig nem menő. Amíg pár éve még fel-felkapta fejét a magyar média eme furcsa szerzemény hallatán, ma már erre sem veszi a fáradtságot – ilyen körülmények között pedig aligha lehet képregényes divathullámot indítani. (Reklámklub)
AZOK A 90-ES ÉVEK
A rendszerváltás utáni évek hazai képregény kultúrája nagyjából kimerül az Egmont (Donald Kacsa) és a Semic (Pókember, Star Wars) kiadók képregényeiből, amik főleg a 90-es évek első felében – a kereskedelmi televíziók megjelenése, és a videojátékok rohamtempóban terebélyesedő népszerűsége előtt – élték reneszánszukat. A kereskedelmi TV-k előtt a reklám is olcsóbb volt, így a Semicnél például még arra is volt példa, hogy termék összekapcsolással népszerűsítsék egyik kiadványukat, a Maja a méhecskét: a kiadó megvásárolta a rajzfilm sugárzási jogát, ami alatt bemondták, hogy a képregény verzió az újságárusoknál kapható. A reklámárak realizálódásával azonban az ilyen megoldásoknak búcsút is inthettek a kiadók, ma már egyszerűen túl drága a reklám egy olyan kicsi piacnak, mint amilyen a képregény (bár ami azt illeti, könyvreklámokkal is csak az utcán találkozhatunk).
A KÖNYVESBOLTOK MEGHÓDÍTÁSA
Az ezredfordulóra lényegében tetszhalott állapotba került a hazai képregénykiadás, innen jelentett óriási mérföldkövet a 2004-es év. Néhány kiadó képregénykiadásba vágta a fejszéjét, a változás úttörőjének pedig lényegében a Nyitott Könyvműhely (azóta már Libri) és a Míves Céh kiadókat nevezhetjük. A rendszerváltás óta eltelt időszak világossá tette, hogy az újságárusbeli terjesztés egyre rizikósabb (a Semicnek sorra haltak be a havi-kéthavi füzetei), így az új generáció a könyvesboltok meghódítását tűzte ki célul, ahol nem csak 1-2 hónapig kaphatóak a kiadványaik, hanem több évig is. Mind a Nyitott Könyvműhelynél, mind a Míves Céhnél olyan szerkesztők dolgoztak, akik jókora tapasztalattal rendelkeztek már a könyvkiadás terén (nem is csak képregény kiadással foglalkoztak, ez csak a profiljuk egy részét fedte le), voltak ismeretségeik, és jobban átlátták, hogy hogyan működik a hazai rendszer, ami elsősorban a három nagy könyvesbolt hálózat, a Libri, az Alexandra és a Líra között oszlik el. Nem sokkal később létre is jött a Képregény Kiadók Szövetsége (ma már Magyar Képregény Szövetség), amelyen belül egymásnak adták át a címeket és tapasztalatokat a kis kiadók. Ha egy üzletlánc nem vette át például a semmiből felbukkant (és sajnos igencsak gyorsan meg is szűnt) Krak! képregény albumait, mások segítettek neki bejutni.
A FILMEK REKLÁMÉRTÉKE
A Persepolisnál egyébként meglepő, de ott a megjelenést nem a filmhez kötötték (csak szerencsésen egybeestek), a kiadás azért valósulhatott meg, mert a Francia Kulturális Intézet állta a fordítás költségét. Nem volt ez másként a Vincent és Van Gogh című albumnál sem, amit szerencsésen össze tudtak hangolni a Szépművészeti Múzeum Van Gogh kiállításával, de még számos európai alkotó van, akinek az albumát saját országának kulturális intézete támogatta.
EGYÉB CSATORNÁK
2004-ben a Míves Céh nem promótálta különösebben az akkor megjelenő Fekete-Fehér Képregényantológiát, helyette más útját találták meg a reklámozásnak. Elsősorban a kepregeny.net-re támaszkodtak, ami akkor (a közösségi oldalak megjelenése előtt) a képregényes körök elsődleges gyűjtőhelyének számított, és tartottak sajtótájékoztatót is (tehát „eventesítették” a megjelenést). Másrészt kiírtak egy képregény pályázatot is, aminek ugyancsak megvolt a maga reklámértéke, mivel korábban nem volt ilyen – ma azonban kevésbé harapnának rá erre, bár 2008-ban a Reneszánsz Év keretén belül létrejött egy még nagyobb volumenű pályázat, a Mátyás, a király.
Harmadrészt a semmiből előbújt képregényekre a televízió is mutatott némi érdeklődést (Kultúrház, FixTV), ami ha a számokra nem is lehetett különösebb hatással, némileg közelebb hozta a képregényt a közönséghez. Mára ezek a műsorok nem csak hogy fokozatosan kikoptak, de a képregény sem számít már akkora egzotikumnak, hogy beszámoljanak róla. Korábban a szövetség még ki-ki küldött recenziós példányokat a nagyobb sajtóorgánumoknak, de ezzel idővel felhagytak, mivel nem írtak róla – ugyanakkor bizonyos esetekben nagyon is számít, hogy egy kötetről írnak-e, avagy sem, mert máskülönben még a létezéséről is alig tudni. Legutóbb Stark Attila Csizmás Kandúrja volt ilyen.
Itthon eddig két képregény is megjelent, amelyek nagyon erős szálakkal fűződnek a filmiparhoz. Az egyik – és egyben nagyobb - Árpa Attila projektje, a Sötét Kor lényegében azzal a céllal jött létre, hogy betörjön a nemzetközi (amerikai) filmiparba, ma ugyanis sokkal könnyebb olyan ötleteket eladni Hollywoodnak, ami kapcsolódik valamihez, legyen az akár egy kevésbé ismert képregény. A nyomtatott verzió végül eddig két számig jutott, de angol nyelven hamarosan elérhetővé válik a negyedik rész is – digitális formátumban. A digitális képregények piaci modellje máig kiforratlan, japánok, franciák és amerikaiak is kísérletezgetnek vele, s valószínűleg a jövőt is ez jelenti, de hogy pontosan hol és miként is fog megvalósulni, még sokáig nyitott kérdés marad. Nem a Sötét Kor azonban az egyetlen, ami digitális megjelenéssel próbálkozik. A Pinkhell, a 14 karátos autó és a Swords egyaránt mobilalkalmazásokkal rukkolt elő (amellett, hogy hagyományos formátumban is kaphatóak), míg azonban az előbbiek gyorsan a felejtés homályába tűnt, addig a Swords ma is megtalálható az 576 KByte üzleteiben, sőt a prospektusaiban is – mivel hogy ők adják ki. Itt megint előjön, hogy az olvasókat bolton belülről igyekszenek megfogni. A másik filmhez köthető megjelenés a tavalyi Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka című füzet, ami a nyári játékokkal egy időben került az újságárusokhoz. Ez a füzet valójában egy Papp László mozifilm forgatókönyvéből készült, és az alkotók azt remélik, hogy valamikor elkészülhet a film is - a képregényben mindenesetre nem láttak elég fantáziát az olvasók.
A RENDEZVÉNYEK SZEREPE ÉS A KINGPIN
A fotókat a Kepregeny.net-ről, az Origóról és a Kockafej.net-ről kölcösnöztük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.