Dani Áron | Válogatott cikkek

Magyarország abban a sajátos helyzetben van, hogy kiugróan sok tehetsége csak külföldön ér el igazi sikereket. Ennek okát ugyan nem válaszolja meg a Ludwig Múzeum aktuális kiállítása, de már Martin Munkácsi neve is elgondolkodtatja a látogatót: Martinnak vagy Mártonnak szólítsuk-e a továbbiakban, vagy hívjuk eredeti nevén, Márknak? (Kulter.hu & Kommód)

A kiállítás a neves fotóriporter munkáin végighaladva mutatja be Munkácsi pályáját, ami három jelentős korszakra osztható: a 20-as évekig Budapesten tevékenykedett, majd Berlinben vállalt munkát, végül a náci hatalomátvételt követően Amerikába emigrált. Habár itthon is nagy elismerésnek örvendett, világszerte ismert fotóssá csak Németországban vált sportfotói és riportjai révén. Az átütő sikert mégis a tengerentúlon érte el, ahol lényegében nem tett mást, mint a mozgó alakok fotózásából leszűrt tapasztalatait átültette a divatfotózás műfajába is.

Itthon elsősorban sporttal kapcsolatban készített interjúkat és fotókat (de szívesen vállalt más feladatokat is, mint például pletykarovat írását, portréfotózást). Ezek közül igazán híres, és a tárlaton is látható A kapus egy másodperc töredékével később érkezik című munkája, amelyen igazán megmutatkoznak Munkácsi erősségei. Képes elkapni és kimerevíteni a megismételhetetlen mozzanatokat úgy, hogy azok életszagúak maradjanak. Németországban többek között a Berliner Illustrierte Zeitung címlapfotóiért volt felelős, a német nyelvű lapok közül (Die Woche, Uhu) pedig (már csak dekoráció gyanánt is) fellelhetünk néhányat a kiállítótér közepén elhelyezett vitrinekben. Leni Riefenstahlról készített fotóit így nem csak a falakon, hanem eredeti környezetükben, az újságok hasábjain is megleshetjük. Tudósított továbbá Hitler baljóslatú hatalomátvételéről és a dél-amerikai kávéválságról, keresztül-kasul bejárta a Földet Törökországtól Afrikáig. Amerikába érkezve Carmel Snow figyelt fel Munkácsi munkásságára, és kérte fel divatfotók készítésére a Harper’s Bazaar számára. Lucile Brokaw tengerparti futkorászását megörökítő képe azóta is hivatkozási alap, Hollywoodi hírességekről (Amstrong, Astaire) készített portréi pedig a pop-kultúra részévé is tették.

A kiállított fotók és a Munkácsi munkáit közlő folyóiratok, magazinok mellet rendkívül gazdag nyomtatott anyaggal várják az érdeklődőket, két ingyenes “kiállítás-vezetővel” (Martin Munkácsi Magazin és Martin Munkácsi: Think While You Shoot) is kedveskedtek a szervezők. Ezek különösen hasznosnak bizonyulnak, mert nem csak a tárlaton olvasható életrajzi adatokat közlik, hanem színesen, érdekesen vizsgálják az életművet.

Három hosszabb idézetet is felfestettek a kiállítótér falaira: Henri Cartier-Bresson pályatársként, Carmel Snow főszerkesztőként nyilatkozik Munkácsi hatásáról. Ezek önmagukban is nagyon sokatmondóak, Munkácsi idézett szavai pedig olyan tartalommal telítődnek, ami a nagy retróhullámok közepette ma különösen aktuális. Alkotói hitvallása ráhúzható az élet összes területére: óva int mások utánzásától, melynek szellemisége mindig elmarad az eredetiétől, kivész belőle a gondolat, az intellektualitás és a szubjektum.

Munkácsit 63-as halála után igencsak elfeledték, még ha olyan, akár nála is nevesebb fotósok tekintették mesterüknek, mint Cartier-Bresson vagy Richard Avedon (Avedonnal korábban egy válogatás, Bressonnal pedig egy önálló kiállítás keretében találkozhattunk a Ludwig Múzeum falai közt), így fotói is szétszóródtak a világban. A Munkácsi Márton életművét összegző retrospektív kiállítás hosszú-hosszú, több évtizedes gyűjtögető munka eredménye, ami ilyenformán most első ízben tárult a magyar közönség elé, így mindenképpen érdemes ellátogatni rá így az utolsó napokban, ha eddig nem tettük meg. Ki tudja, mikor téved haza ismét?

Martin Munkácsi: Think While You Shoot, Ludwig Múzeum, Budapest, 2010. október 07-től 2011. január 09-ig.