Dani Áron | Válogatott cikkek

A kezdetek

Az egész 1999-ben kezdődött, az új Star Wars trilógia első részével, és a Micimackóval. A gyerekek életükben először nem más készletek alkatrészeiből álmodhatták újra kedvenc hőseiket, hanem a külön az erre a célra gyártott speciális alkatrészekből, amit csak le kellett emelni a játékboltok polcairól. A Lucas Arts és a Disney tehát már ekkor is egy hajóban evezett, a merchandising területén addig kihasználatlan területre szinte egyszerre csaptak le.

A LEGO mai formájában ’58-ban alapult meg (előtte fából készült játékkockákat gyártottak), és az akkor gyártott alkatrészek a mai napig kompatibilisek bármelyik másik legó alkatrésszel. Az egyszerű építőjáték szerepkörön a 70-es években lépett át először, amikor elkezdett témaorientált termékcsaládokat gyártani (úm. LEGO System), úgy mint a város, kalózok, űrlények, lovagok, kalandorok (Indiana Jones, Jurrasic Park és A Múmia helyett), időutazás (Vissza a jövőbe helyett), vagy a Belville (Barbie helyett), , amik évről-évre felfrissültek, vagy új készletekkel bővültek, és többé kevésbé a mai napig kaphatóak a legújabb darabok. A 90-es évek legvégén nagy fordulatot hozott az említett két licensz, amelyek a LEGO történetében először nem saját, hanem mások figuráin alapultak.

Disney & Star Wars

A Disney egy további siker brandjével folytatta az együttműködést, és a következő évben Miki egér is megjelent dupló formában, majd egy hosszabb szünet következett, és 2010-ben a Verdákkal folytatták a sort. Ugyanebben az évben rukkoltak elő az első hagyományos (System) készletekkel is, a Perzsia Hercege és a Toy Story harmadik részéhez kapcsolódóan. A következő évben melléjük csatlakozott a Karib-tenger kalózai és a Verdák (amik ugyancsak a mozifilmekkel közel egyidőben kerültek piacra), majd – ismét csak dupló formában – a Disney hercegnők termékcsalád. Idén a Magányos Lovas és a Repcsik van terítéken, miközben elkészült a Karib-tenger kalózai legós videojáték verziója is.

A videojátékok ma a legnagyobb ütemben fejlődő szórakoztatóipart jelentik, és erre nem csak az amerikai filmipar figyelt fel (amely sikertelenül próbálja adaptálni ezeket a játékokat), hanem a LEGO is. Mint a merchandising területén általában, a Lucas Arts itt is az első volt. 1999 óta nem csak folyamatosan jelentetik meg az újabb és újabb Star Wars szériákat (majd a legutóbbi Jones-kalandot filmet követően az Indiana Jones készleteket is), hanem a videojátékok területéről is dupla hasznot húznak azzal, hogy a mozifilmekből készült videojátékoknak elkészítik a legós verzióját is – ma már sokan többet játszanak legós számítógépes játékkal, mint valódi legó figurával.

Harry Potter, Gyűrűk Ura & Pókember

A Disney és a Lucas Arts példáját követve a Warner Bros és a Columbia Pictures is beszállt a játékba, előbbi 2001-ben a Harry Potterrel kezdte a sort (amit 2010-ben újra kezdett, és azóta lényegében ugyanazoknak legó készleteknek a ráncfelvarrott verzióját lehet megvenni, miközben a konzol verziókkal is nagy összegeket szakítanak), majd később folytatta a rövid életű Speed Racerrel. Miután pedig a Gyűrűk Ura-trilógia jogai is a Warnerhez kerültek, tavaly megjelentek a Gyűrűk Urás, és Hobbitos dobozok is.

Eközben a Columbia csak 2004-es Pókember 2 köré épített egy hosszabb Pókember legó-sorozatot, ami eleinte még Studios márkanév alatt futott. A LEGO ezen ágának az volt a célja a gyerekeket egy rendező helyébe helyezzék, így lehetett először legóval filmet forgatni úgy, hogy ahhoz a LEGO biztosította az alkatrészeket (kamera, számítógépes vágóprogram, stb). Ezzel közel egy időben mutatták be a mozikban a Jurrasic Park 3-at is, aminek a logója ugyan nem került be a katalógusokba, de az ajánló szövegekben Steven Spielberg (az első két rész rendezője, és a harmadik producere) mosolygott ránk, amint épp dínós filmet forgat.

A többi szuperhős és a rajzfilmek

A képregények szuperhősei 2004-ben mutatkoztak be legós formátumban, legelőször még a már említett Pókember (2004), majd az ugyancsak a Warner Broshoz tartozó Batman (2006), amit később – természetesen - követett a videojáték is (eddig kettő jelent meg, midnegyik az aktuális mozifilmhez igazítva). A továbbiakban viszont a két képregény-óriás, a DC és a (ma már a Disneyhez tartozó) Marvel nem külön-külön, hanem egy név alatt fut, Super Heroes címen. És miközben a filmipar a játékadaptációk területén igyekszik dupla-hasznot húzni, úgy az akciófigurák területén is ezt teszik, így Batman és társai nem csak apró legófiguraként érhetőek el, hanem - a 90-es évek igazi slágertémájának számító Bionicle receptjét ismételve – legós akciófiguraként is.

A filmipar tehát érezhetően megtalálta a számításait a legóban (vagy fordítva, ahogy tetszik), de nem csak mozifilmeket, hanem TV-s rajzfilmsorozatokhoz is rendszerese átdolgoznak legós formátumba (SpongyaBob, Ben10, Avatar, Tini Nindzsa Teknőcök, Jake és Sohaország kalózai, Thomas a gőzmodony, Bob, az építész, stb.), miközben arra is van példa, hogy a legóból készül egészestés rajzfilm, de tervbe van véve egy LEGO mozifilm is.

Nem csak a filmipar

Ma, ha a játékboltok kirakatait nézzük, akkor nem csak az eddig taglalt filmes brandekkel találkozhatunk LEGO név alatt, hanem számos egyéb szórakoztatóipari szövődménnyel is. A Forma-1 két csapata, a Ferrari és a Williams is képviseltette magát legós színekben, a Discovery Channel pedig ugyancsak legós készletekkel népszerűsítette magát a fiatalok körében (természetesen az űrutazást állították a középpontba, hiszen alighanem ez fogja meg leginkább a gyerkőcök képzeletét a csatorna repertoárjából). Ugyancsak a gyerekek sport szeretetére építve az NBA és az NHL is tett egy-egy próbát a legóval, és jött ki olyan speciális készletekkel, amik a játékélményen felül a sportszövetségeket is reklámozták.

Kifejezetten promóciós célokra azonban már jóval korábban is felhasználták a legót, a Silja Lane hajótársaság például többször is piacra dobta hajói legó változatait, a Happy Meal menühöz pedig több alkalommal is lehetett kisebb legó készleteket kapni a McDonald'sban, és még a Coca-Cola is mellékelt néha ilyen-olyan legós zacskókat. Közben a legónál is működik a product placement fogalma, a készletekben többször találkozhattunk már ilyen-olyan márkákkal (Shell, Lakers, Castrol, Adidas, Gravity Games, stb)

Mára a LEGO már egyáltalán nem csak egy világhírű építőjáték márka, hanem egy olyan brand, amivel bármit el lehet adni. Erre a keresletre reagálva gyárt ma a LEGO nem csak videojátékokat és rajzfilmeket, hanem karórákat, társasjátékokat és kulcstartókat is (és még számtalan egyéb kiegészítőt). Mi pedig remekül szórakozhatunk a miniatürizált Darth Vaderen , a z aranyos fan-made trailereken és a filmplakátok legós verzióin, de nyilvánvaló, hogy az új irány legfeljebb a profitot növeli, az eredeti célkitűzéstől viszont, miszerint „a fantázia mindenek felett”, csak egyre távolabb sodorja a LEGO-t. Még azt sem kell elképzelnünk, hogy a figuránk dühös, mert minden arckifejezésre gyártanak egy külön legófejet.