Dani Áron | Válogatott cikkek

"If you want a guarantee, buy a toaster!" - Clint Eastwood

9 hónap és még több
Rémi Bezançon: A legszebb dolog (2011)
sasasa.png
Rémi Bezançon legelső rendezésében (Szerelem száll a szélben) a szerelem és a barátság témáira fókuszált, legújabb mozijában viszont mindez csak kiindulópont és humoros körítés. Ami pedig a Hátralévő életed első napjában a kerek lezárását jelentette, azt most a bonyodalom fő mozgatórugójává alakította. Hangvétele, figurái és stílusa mit sem változtak, csupán a hangsúlyok tevődtek máshova. (Prae.hu)

Barbara és Nicolas egymásra asszociáló filmcímek között találják meg egymás szerelmét, hogy aztán az összeköltözés után az élet következő nagy feladatának is nekiugorjanak: történetesen a gyermekáldásnak. Heves sikítozások és jajgatások közepette – szex közben – kúszik be a film főcíme. Az ember figyelmét már távolról felkeltő plakátokon a főszereplőnő gömbölyödő hasa a biztos cáfolata annak, hogy a cím nem a testi örömökre utal ezúttal, hanem az életre, és az élet születésére, annak minden fájdalmával és gyönyörűségével.

Barbara a terhesség 9 hónapja során egy sor megválaszolatlan kérdéssel találja szembe magát. Hiába az évtizedek során nemzedékeken keresztül összegyűjtött kismama könyvek, az embernek mégis mindent saját magának kell hát kitapasztalnia. A legszebb dolog – a francia film hagyományaihoz illően – nem ijed meg mélyre ásni, és miközben sorra veszi a várandósággal előkerülő kérdéseket (babakocsi-vásárlás, névválasztás, babatorna, köldökzsinór elvágása, bébiszitter keresése stb.), szemérmetlenül csinál viccet olyan kényelmetlen kérdésekből, mint a terhes szex, a szoptatás vagy a terhesség utáni szexuális étvágy és alkoholfogyasztás. A könnyed tálalásban mégsincs semmi ízléstelen, abszolút életszerű problémák ezek, amin a szereplők nevetni mernek, velük együtt pedig mi is.
A Legszebb dolog - Rémi Bezancon filmjeBezançon alig észrevehetően hámozza le az újabb és újabb rétegeket, így filmje sosem sokkol, de szépen kibontja választott témáját. Mindeközben természetesen nagyon színészközpontú mozi A legszebb dolog, Pio Marmaï-t a Hátralévő életed első napja után most meglepő és üdítő egy sokkal felhőtlenebb figura szerepében viszontlátni, a néhol szánt szándékkal eltúlzott epizódszereplők, és az egy fokkal árnyaltabb mellékszereplők is hibátlan választásnak bizonyulnak. A show azonban a főszereplőn áll vagy bukik, Louise Bourgoin pedig állja a sarat, arcán ezernyi érzelem játszik, s a nézőt kilóra megveszi. A fojtogató szégyenérzet mindig ki-ki bukkan két kacagás közül, az érzelmek ilyen széles skálán való megjelenésével rég találkoztam.

Egy-egy új családtag megérkezése legtöbbször anyagi vonzattal is jár, hisz hiába a GYES és a többi, a gyerek hamar felnő, külön szoba kell majd neki és Play Station meg Lego. A szociális körülményekre kevésbé fogékony Bezançon ezt csak a Nicolas munkahelyváltásával érzékelteti (tékásból valami öltönyös lesz, látványos státuszszimbólum). Nincs szó arról, hogy nehéz-e munkát találni, és mi az a munka, csak annyit tudunk, hogy több idővel és energiával jár, aminek megint lélektani hatásai lesznek: a szerelmespár kezd elhidegülni egymástól.
Rémi Bezançon: Szeretem a koherens életműveketA film utolsó harmada kicsit veszít a lendületéből, és a főhősök különköltözése már döcögősebb, viszont nem kevésbé fontos. Ekkor kerül előtérbe egy másik anya-gyermek kapcsolat, ami eddig csak a háttérből szűrődött be a Super8-as felvételeken, és néhány elszóláson keresztül: Barbara és az ő csapongó édesanyjának zűrös viszonya. Bár nem beszélhetünk családi tablóról, a lényeg a részletekben rejlik. Csonka családok, feszült otthoni légkör, Barbarának van hát elég negatív tapasztalata, mégis belevág. A szülők felnőnek a gyerekhez, a gyerek pedig felnő a szülőkhöz, "az élet" tehát csak "ismétli önmagát".

Ez a filozofikus hangvétel egyébként nem teljesen idegen a filmtől, mert bár minden ízéből a pop-kultúra árad – ennek a legötletesebb kivetülése, amikor Barbara és az anyósa között tapintható feszültséget a rendező két szúrós tekintettel és egy westernes aláfestéssel érzékelteti –, Barbara filozófiát tanul. Ő egyben a film narrátora is, egy kék háttér előtt többször is belebeszél a kamerába, majd a film végén befejezi a könyvét, ezzel reflektálva a film alapanyagára. A legszebb dolog ezáltal válik egyfajta vallomássá, ami nemcsak tapasztalatokat, hanem félelmeket is magába sűrít, így aztán Bezançon hiába dolgozik más írásából, ez a filmje sem kevésbé szerzői darab, mint az eddigiek. Ha Tarantinón nevet az ember, Formant nézve pedig a kitaszítottság érzése keríti a hatalmába, Bezançonon kétségkívül elérzékenyül.

Nem sok filmet tudok mondani, ami az anyaság lélektanának ilyen korai szakaszát vizsgálja, hisz a téma nem éppen közönségbarát, a filmszakmában pedig dúl a férfidominancia. Legutóbb talán François Ozon Menedéke foglalkozott vele, de az a film sem próbált általánosságban gondolkodni, és a hősnőt egy speciális problémával állította szembe (drogfüggőség). Ilyen szempontból A legszebb dologigazi hiánypótló szíverősítő.

A bejegyzés trackback címe:

https://daniaron.blog.hu/api/trackback/id/tr3713978728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása