Dani Áron | Válogatott cikkek

A Comic-Con először 1970-ben került megrendezésre, akkor még pár száz vendéget fogadva, ami az évek folyamán folyamatosan nőtt, s mára nem csak a világ leghíresebb, hanem egyben legnagyobb képregényes vonatkozású fesztiváljává nőtte ki magát. A 90-es évekre elérte a tízezres látogatottságot, majd a kétezres évek eleji hollywoodi szuperhős-adaptációk hatására még nagyobb ütemben kezdett növekedni, és ma már csaknem több mint 125 ezer rajongó keresi fel a rendezvényt (15 év alatt megháromszorozódott a látogatók száma).

A rendezvény látogatottsága azonban nem arányos a képregényipar eladásaival, amely a 80-as évek óta folyamatos lejtőben van, és a 90-es évek második felében érte el a legmélyebb pontját, ahonnan a képregények filmes jogainak eladásával sikerült kimásznia a kiadóknak. A képregény fogyasztás rohamos visszaesésének több oka is van (átalakult a terjesztés, megváltoztak fogyasztói szokások, felmentek az árak), de a leglényegesebb, hogy maguk a képregények váltak komorabbá. Főként a Sötét Lovag Visszatérre és a Watchmenre hivatkozva szokás a 80-as évek második felét úgy emlegetni, mint a kort, melyben a képregények felnőtt korba léptek (ez persze nem teljesen igaz, ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos mainstream sorozatok már korábban is feszegettek felnőtt témákat).

Amit a képregény nyert az egyik oldalon (hosszú távon is komolyabb hangvételű, sokkal összefüggőbb történetek), azt elvesztette a vásárlók oldalán: a fiatal generáció ma nem olvas képregényt, mert az elsősorban az idősebbeknek szól, így nincs utánpótlás sem. Ezzel párhuzamosan viszont sokat nyert a  Comic-Con: felnőtteket, akik érdeklődnek a képregény, és annak peremterületei iránt.

Összeszedni is nehéz, hogy évről-évre milyen sok bejelentés történik a Comic-Conon. Legyen szó, játékgyárakról (Lego, Mattel, Hasbro, stb), konzolokról, TV-sorozatokról és képregény, sci-fi, fantasy vagy akciófilmekről. Utóbbiak esetében a Super-Bowl után a Comic-Con az egyik leg meghatározóbb esemény a hollywoodi blockbusterek reklámkampányaiban. Gyakori, hogy itt vetítik le elsőként bizonyos filmek előzeteseit, vagy külön a résztvevőknek kedveskedve hosszabb jeleneteket a filmből, és egyre gyakoribbak a külön a Comic-Conra készített moziplakátok. Új projekteket jelentenek be (idén talán a Batman & Superman crossover a legnagyobb sláger), és találkozni lehet az alkotókkal, alkalomadtán kérdezni, beszélni is alkalmunk nyílik velük, legyen szó színészekről, rendezőkről, írókról, rajzolókról, producerekről vagy látványtervezőkről, programozókról. És bár a "geekek" közössége nagyon szűk, a véleményformáló erejük óriási. Például viszonylag kevesen vannak a Trónok Harca sorozat nézői között, akik olvasták volna a regényfolyamot is, de ez a szűkebb kör árgus szemekkel figyeli a változtatásokat, és akár már a legapróbb eltérés esetén is fanyalogva prüszkölik tele az internetet (enyhe költői tulzással persze). A visszajelzéseknek pedig visszhangjuk van, nem csak az interneten, hanem a hivatalos sajtóorgánumoknál is, miközben a publicisták is egyre nagyobb késztetést éreznek rá, hogy írásaik tárgyának előzményeivel jobban tisztában legyenek. Ha egy filmet ügyesen tálalnak a Comic-Conon, az a szélesebb közönséghez is könnyebben találhat utat. Az amerikai szórakoztatóipar marketingstratégiája ma elsősorban a hype-szervezésre összpontosít, aminek pedig a Comic-Con az egyik megkerülhetetlen sarokkövévé vált a múlt évtizedben.

A cikk megírásához elsőszámú forráként Rusznyák Csaba  Könyves Blogon olvasható cikkei szolgáltak.