Vékony kis könyvecske, újfent Updike-tól, Göncz Árpád fordításában. Egy háromnapos családi látogatásról szól, ami felszínre hoz mindenféle indulatot, neheztelést, és bűntudatot - ahogy az lenni szokott.
Sok minden belefér ebbe a találkozásba, vidék és város, a régi Amerika és az új ellentéte, a terhelt családi viszonyok, családi minták, generációs különbségek és túlélési stratégiák, de semmit sem jár körbe alaposan, elejtett mondatokból kell összeraknunk a szereplők világképét, érzéseit, gondolatait. A könyv legjobb részei az elmagányosodott anyukáról szólnak, aki elképesztő passzív agresszióval uralja le a környezetét, makacs öszvér, aki sokmindent mégis meglepő bölcsességgel lát, könnyű hibáztatni de nem könnyű megérteni és megbocsátani. De máshogy mégse megy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.