Dani Áron | Válogatott cikkek

"If you want a guarantee, buy a toaster!" - Clint Eastwood

Klimt meg a haverok
Nuda Veritas: Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei (Szépművészeti, 2010)

kepernyofoto_2018-05-20_12_33_53.png

Gustav Klimt neve többek számára ismerős lehet, és némiképp erre alapozva a Szépművészeti Múzeum is vele igyekszik eladni aktuális kiállítását: Klimt címadó festménye, a Nuda Veritas díszeleg a plakátokon, neve pedig kiemelkedik a hosszúra nyúlt címfeliratokból. (Kulter & Kommód)

Csakhogy ez nem egy Gustav Klimt kiállítás, munkái még csak nem is dominálnak a tárlaton, a múzeum inkább a bécsi szecesszió kezdeteiről próbál átfogó képet adni. Ezzel még nem is lenne baj, de a képzőművészet 19. század végi, 20. század eleji megújulását követő kiállítás-sorozat soron levő darabja (az eddigiek: Gustave Moreau, Alfons Mucha és Ferdinand Hodler után) igencsak vérszegényre sikeredett.

Klimt, aki nincs (annyira)

Mivel a szecesszió festőit és grafikusait elsősorban a művészettel kapcsolatos hitvallásuk és elképzelésük fogta össze, nem pedig a stílusuk, a kiállítás szisztémájának kialakítása meglehetősen problémás. A Szépművészeti Múzeum az irányzat fontosabb csoportos kiállításain halad végig, tehát az időrendi linearitás mellett döntöttek a szervezők, ami elsőre következetes választásnak tűnhet, ám a végeredmény mégsem őket igazolja. Így a Secession (latinul kivonulás) névre keresztelt “társaság” alkotóinak munkáit a tárlat teljes hosszán szétszórva találjuk, végül pedig egyikükről sem tudunk igazán átfogó képet alkotni.

a Secession

A bécsi szecesszióról most nem érdemes külön beszélni, hisz arra ott van maga a kiállítás, de az időben való tájékozódást és a képeket megérteni segítő szöveges táblák és feliratok is hagynak maguk után némi kívánnivalót. Az akadémizmussal és a historizmussal szembemenő szecesszió nem képes úgy megdöbbenteni a nézőket, mint bő 100 éve, főleg hogy az erőteljes kontúrok, a természettel rokon nőalakok vagy a dekoratív virágmotívumok mára teljesen megszokottá váltak. A tájékozatlanok kellő összehasonlítási alap nélkül gyakran értetlenül állhatnak a szövegek előtt, amik a szecesszió újszerűségét méltatják, míg a jártasabb műkedvelőkben hiányérzetet okoz, hogy a kiállítás a grafikákra, tanulmányokra és vázlatokra fókuszál. Pedig a reklámplakátokat mégiscsak egy festmény díszíti…

Részben az én hibám, hogy kellő utánajárás nélkül Klimt híres képeit vártam, de a kiállításnak ettől még ugyanúgy „tákoljunk össze gyorsan valamit és adjuk el” szaga van. Kár érte, mert a Szépművészeti egyébként nagyon is igényes programokkal szokta várni a látogatókat, mint például a jelenleg is megtekinthető Fernando Botero kiállítás, amely valóban izgalmas anyaggal várja a látogatókat.

Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895–1905, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2010. szeptember 23. – 2011. január 9.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://daniaron.blog.hu/api/trackback/id/tr9613984948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása